Beérkező levelek
|
x
|
|
márc. 26. (10 napja)
|
|
|
|||
|
|
|
||||
DR. LÉHMANN GYÖRGY
(8600 Siófok Szűcs u. l. -
tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) ügyvéd irata
e-mail: lehmann@invitel.hu
==========================================================================
Recseg-ropog a
kontár tákolmány
Az ide
mellékelt, „Adós által végzett elszámolásról” című írásomból
már jól tudjuk, hogy egy 2008. október 8-án OTP-től felvett 8 millió
forint kölcsönre vonatkozó, bank által készített szerződésbe foglaltak
alapján és jövő hónapig – áprilisig – az OTP által megküldött törlesztési
táblázati adatok figyelembevételével eddig 6 millió 85.622.-Ft-ot szedett
be a bank az adóstól jogtalanul, és
amennyiben
ezt az összeget beszámítjuk a jövőbeni törlesztő részletekbe, akkor 2019.
december 31-ig beszámítással megszünnek a kölcsönös tartozások azzal, hogy
ebből következően tehát 2015. április 1-től 2019. december 31-ig egyetlen
forintot sem kell fizetni.
Természetesen abban az
esetben, amennyiben az elsődleges, Európai Jogszabályok alapján számolunk és
nem az ezeket sértő nemzeti jogszabályaink alapján.
Azt is tudjuk az
iratomból, hogy bank által jogtalanul beszedett 6 millió 85.622.-Ft-
jogtalanul beszedett pénz lényegileg három nagy tételből áll, éspedig
az
irányadó jegybanki alapkamat változás figyelmen kívűl hagyásából,
részben
az Európai Bíróság által 2014. április 30-án hozott C-26/13. számu itéletnek
abból a rendelkezéséből, hogy a kockázatvállalási, bankok által szerkesztett
okiratnak tartalmától függően az árfolyamváltozásnak terhei a bankokat
terheli, illetve
a 2013. május 30-án
Európai Bíróság által hozott C-397/11. számu itéletnek alábbi rendelkezése
alapján
“A 93/13
irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a
nemzeti bíróság, amely megállapítja valamely szerződési feltétel
tisztességtelen jellegét, köteles egyrészről – anélkül hogy meg kellene
várnia, hogy a fogyasztó erre vonatkozó kérelmet nyújtson be – az
említett megállapításból a nemzeti jog alapján eredő minden következtetést
levonni annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen
kötelezettséget a fogyasztóra nézve, másrészről pedig főszabály
szerint objektív szempontok alapján értékelni, hogy a szerződés
fennmaradhat-e az említett feltétel nélkül.”
az OTP-s szerződés
megtörtént bírósági átvizsgálása alapján megállapítható az, hogy
a szerződésbe foglalt 18 db. tisztességtelen – érvénytelen – szerződési
feltétel alapján minden jogi alapot nélkülözve éppen úgy követelték és
követelik a bankok az ellenszolgáltatást, mintha ezek a szerződési feltételek
érvényesek lennének.
Jelenleg kialakult
helyzetben a legkevésbé zavarja a bankokat az, hogy törvényesen jár-e nekik
az általuk szerkesztett szerződésben meghatározott mondvacsinált
szolgáltatásokért az adósoktól pénz, ameddig 2014. julius 4-e óta
koprodukciós tevékenységük eredményes a törvényhozók és a Matolcsi féle
banknak hathatós támogatásával, addig olyan apróságok, hogy törvényesség, a
bankokat nem érdekli.
A
Rogán-Matolcsy-Trócsányi trió sem izgatja fentiek miatt magát túlzottan, ők
tudják azt, hogy ha a kutya tovább ugat, akkor egy jól irányzott rúgással,
vagy anélkül majd elhallgat.
Ennek ellenére a trió
valamelyik tagjának környezetében mégis felmerülhetett az, hogy a bírósági
eljárásokban még nem eléggé tették reménytelenné az adósok helyzetét, és a
bankok számára ebből még baj lehet.
Erre utal az, hogy három Fővárosi
Törvényszéki bíró kezdeményezésére az Alkotmánybírósághoz 2015. március
11-én érkezett a mellékletben megtekinthető III/773-0/2015. számu alkotmányossági
panasz az alábbi kérelemmel:
„A
bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 37. §-ának 2.
bekezdése és a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/B
§-a alapján kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a Kúria 2/2014. számú PJE határozata
rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III.1. pontja megsemmisítését,
valamint a jogegységi határozat alaptörvény ellenes rendelkezésének és
indokolásának a jelen ügyben történő alkalmazása kizárását, mert az
Alaptörvény C.) cikkének 1. bekezdésébe, továbbá 25. cikkének első mondatába
ütközik.”
Közérthetően fogalmazva
formálisan a három törvényszéki bíró azért fordul az Alkotmánybírósághoz,
hogy ne lehessen állítani jövőben az Európai Bíróságnak C - 26/13. számú
ítéletében foglaltak ellenére az adósoknak azt, hogy banki kockázatvállalási
nyilatkozatnak tisztességtelensége esetén az árfolyamváltozás terheit a
bankoknak kell viselni.
==================
Ténylegesen ellenben
egyetlen Fővárosi Törvényszéki bírónak sem jutott véleményem szerint eszébe
az, hogy ezt a jogellenes kérelmet az Alkotmánybírósághoz előterjessze.
Azért nem, mert a Fővárosi
Ítélőtáblának alábbiak szerinti tájékoztatása szerint jól tudja minden
Fővárosi Törvényszéki bíró azt, hogy a Kúria 2/2014. számu PJE határozata 1.
pontja és annak indokolása az alábbiak folytán minden tekintetben törvényes:
„A
felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényi,
ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a
nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa contra
E.N.E.L.” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell
értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv
elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges,
ugy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson”
ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).”
(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. sz. végzés
7. old.)
Ebből következően tehát a
Fővárosi Törvényszék minden bírája jól tudja azt, hogy a 2014. április 30-án
kihirdetett C-26/13. számu Európa Bíróság itélete alábbi
rendelkező részei alapján
“A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell
értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén
azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és
érthetőnek kell lennie, nem
kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból
kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek
átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott
külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e
mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt
mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában
álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből
eredő gazdasági következményeket.”
illetve
„A fogyasztókkal kötött
szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április
5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését a
következőképpen kell értelmezni:
a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma csak akkor
terjed ki a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben
meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, az alapügyben szereplőhöz
hasonló, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek
értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön
törlesztőrészleteinek kiszámítására, ha a kérdést előterjesztő bíróság a
szerződés természetének, általános rendszerének és kikötéseinek, valamint
jogi és ténybeli összefüggéseinek értékelése alapján azt állapítja meg, hogy
az említett feltétel e szerződés alapvető, és mint ilyen, a szerződést jellemző
szolgáltatását határozza meg;”
jól tudja azt, hogy 2014.
április 30-tól az Európa Bíróság döntése alapján minden olyan magyar nemzeti
jogszabályt, vagy jogegységi határozati rendelkezést – 6/2013. PJE 1. pont –
figyelmen kívűl kell hagyni, mely arra utal, hogy a szerződés elsődleges
tárgyához tartozóan az árfolyamváltozásra vonatkozó egyedileg meg nem
tárgyalt banki nyilatkozatok tisztességtelensége nem vizsgálható.
Minden törvényszéki és más
bíró is jól tudja a C-26/13. Curiai döntés után azt, hogy az
árfolyamváltozásra vonatkozó banki tájékoztatás vizsgálandó bíróság által, és
tisztességtelensége – érvénytelensége – az eddigi jogszabályok figyelmen
kívűl hagyásával megállapítható.
-------------------------------
És akkor nézzük meg azt,
hogy a három fővárosi törvényszéki bíró ennek a tudásnak birtokában mire
hivatkozott az Alkotmánybírósági kérelmében.
„A bíróság Alkotmánybírósághoz fordulásának indokai:
A bíróság álláspontja szerint a PJE
rendelkező részének 1. pontja és az e ponthoz tartozó indokolás sérti az
Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos
elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének első mondatát, mert tartalma
szerint nem az igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a
joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása
érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem jogalkotás, az
elbírálandó elvi kérdésre vonatkozó norma tartalmának módosítása
jogértelmezés útján.”
illetve
„A PJE támadott részei tartalmuk szerint
nem a törvényi rendelkezéseket interpretálják, hanem új normát határoznak meg, lényegében a Ptk. 210. §-ának tartalmával
egészítik ki a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdését azzal a különbséggel, hogy
míg a tévedés, megtévesztés esetén a szerződési nyilatkozat - határidőhöz
kötötten - megtámadható, a PJE a tényállás jogkövetkezményeként a semmisséget
határozza meg.”
Ha nem látnám, nem hinném
el azt, hogy a három fővárosi törvényszéki bíró tehát arra hivatkozik, hogy a
2/2014. PJE 1. pontjában irtak nem a meglévő törvényi rendelkezéseket
értelmezik, hanem jogszabályt hoznak létre.
Írják
ezt annak ellenére, hogy jól tudják a bírók fentiekben idézett Ítélőtáblai
végzésben írtak alapján azt, hogy az Európai Bíróságnak korábbi -
„Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94 – itéletei alapján azt,
hogy a C-26/13. számu Európai Bírósági ítélet idézett rendelkezései
változtattak a magyar nemzeti jog jogszabályi rendelkezésein 2014. április
30-án, és nem az erre az Európai Bíróság döntésre hozott, ezt interpretáló
2/2014. PJE jogegységi határozat.
Tudják jól azt is, hogy a
6/2013. PJE 1. pontja szerinti bankoknak kedvező rendelkezésre –
árfolyamváltozást az adós viseli – 2014. április 30-tól kezdődően soha nem
hivatkozhatnak a bankok azért,
mert az ezzel kapcsolatos
rendelkezéseket változtatta meg az Európa Bíróság akként, hogy az ilyen féle
rendelkezéseket figyelmen kívűl kell hagyni, de a Rogán-Matolcsy-Trócsányi
trió szorult helyzetére tekintettel igyekeznek törvénytelen eszközökkel több
millió honfitársam kifosztóinak segíteni.
Szerintem az, hogy ez nem
bírótól eredő segítségnyújtási szándék, fenti ismertetés alapján egyértelmű.
----------------------------------
Azt pedig be kell látni,
hogy amennyiben ezeknek a bankmentőknek lenne erkölcsiségük, akkor nagyon
kínos helyzetben érezhetnék magukat azáltal, hogy a Matolcsy féle Nemzetrontó
Bank irányítása mellett folyamatban lévő, általam közönséges szélhámosságnak
tekintendő
elszámolása a bankoknak
függetlenül a 2/2014 PJE 1. pontjában írt és jelenleg még hatályos
rendelkezés alapján figyelembe sem veszi azt, hogy Luxemburgban, az Európa
Bíróságnál egyáltalán nem természetes az, hogy tisztességtelen banki
tájékoztatása ellenére az árfolyamváltozás terheit az adós viseli.
Erkölcsiségük
híján pedig járják a bolondját senkitől sem zavartatva magukat.
Egyébként sajnos ők
már valószínűleg jól tudják azt, hogy az Alkotmánybíróság miként fog dönteni
ebben az ügyben.
És sajnos én is tudom.
Siófokon 2014. március 26. napján.
Léhmann György
2 melléklet
1. Adós
által végzett elszámolásról II.
DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600
Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l)
ügyvéd irata e-mail: lehmann@invitel.hu
==========================================================================
Adós
által végzett elszámolás
Amennyiben
megnézzük
a Portfoliónak
http://www.portfolio.hu/finanszirozas/hitel/ezt_a_hatalmas_bekat_le_kell_nyelniuk_a_devizahiteleseknek.210468.html cím alatt
megtekinthető alábbi megállapításait,
“160 forintos
folyósítási árfolyam, 7%-os THM - egy tipikus frankhiteles nagyjából így vette
fel annak idején jelzáloghitelét. A kamatszint az eredeti közelébe fog
csökkenni a forintosítás után, nagyjából 60%-os árfolyamveszteséget azonban le
kell nyelniük a frankhiteleseknek. A múltbeli túlfizetések miatti elszámolások
azonban ennek közel felét eltüntetik, így a jelenlegihez képest alacsonyabb, az
eredetihez képest magasabb lehet a törlesztőrészlet.
256,47 forinton forintosítják február 1-jei visszamenőleges hatállyal a frankhiteleket, ami azt jelenti, hogy a felvételkori árfolyamhoz képest nagyjából 60%-kal kell nagyobb hiteltartozást törleszteniük az ügyfeleknek. Ez azonban csak az átlag: a frankhitelesek közel 3%-ának 77%-nál is nagyobb veszteséget kell lenyelnie, több mint 7%-ának viszont kisebb a forintosítással realizált árfolyamvesztesége 32%-nál. A pontos, eredeti THM és folyósítási árfolyam szerinti megoszlást az alábbi táblázat mutatja.
A frankhitelesek szerencséjére a törlesztőrészlet nem annyival
lesz magasabb az eredetihez képest, amekkora árfolyamveszteséget a
forintosítással most elszenvednek. Az elszámolások során ugyanis átlagosan
mintegy 20%-kal csökkenhet a tőketartozás a jelenlegihez (pontosabban a
forintosítási árfolyamon számolthoz) képest, hiszen visszajárnak a múltbeli
(kamatemelések és árfolyamrés) miatti túlfizetések, és nagyjából az eredeti
kamatszint áll helyre.
Így nagyjából olyan lehet az átlagos törlesztőrészlet, mintha az eredeti (!) hitelt 205 forint környékén törlesztené tovább valaki (ez a jelenlegi törlesztőrészlettel összevetve valahol 185-190 forint környékén lehet). Ez átlagosan 28%-os frankerősödésnek (törlesztőrészlet-emelkedésnek) megfelelő szintet jelenthet a kezdeti feltételekhez képest.”
akkor
megállapíthatjuk azt, hogy anya nem védi úgy gyermekét, mint ahogy a PORTFOLIO
leplezi az adósok kifosztásának véglegesítését. De ettől még néhány tényt nem
volt képes leplezni.
Így azt, hogy a
-
A kamatszint az eredeti közelébe fog csökkenni
a forintosítás után
-
a
felvételkori árfolyamhoz képest nagyjából 60%-kal kell nagyobb hiteltartozást
törleszteniük az ügyfeleknek
Ezek után az
alábbi, tegnapi napon hozzám eljutott OTP törlesztési terv táblázat alapján konkrétan
nézzük meg, hogy 2014. november 14-től 2022. október 4. napjáig tartó
időszakban ténylegesen milyen összegeket kell törleszteni egy 2008. októberében
megkötött, 8 millió Ft. kölcsönre vonatkozó szerződés alapján:
Ebből
jól láthatjuk azt, hogy a 256,47 forintos árfolyam alapulvételével az OTP
tájékoztatása szerint
2015.
október 5-ig havonta 116.842 Ft-ot,
2015.
október 5-től 2016. október 4-ig egy évre 1
millió 402.111.-Ft-ot, majd
ezt
követő évben – 2017. október 4-ig – 2
millió 489.010.-Ft-ot kell majd fizetni az adósnak
Utóbbi
évben – 2017-ben - tehát havonta 207.417.-Ft-ot
kell fizetni a jelenlegi 116.842.-Ft. havi törlesztő részlet helyett, majd
2018. évben a táblázati adatok szerint pedig már 246.036 Ft-ot kell havonta fizetni a
2008. évben 8 millió forint kölcsönt felvevő adósoknak.
------------------------------------
Amennyiben
ehhez hozzátesszük a http://azenpenzem.hu/elszamoltatas/ táblázati cím alatt olvasható alábbi tájékoztatást is
Csak irányadó kamathoz kötött hitel nyújtható. A referenciakamat a
háromhavi bankközi kamatláb (Bubor - értékét lásd címlapunkon balra fent). A
hitelek felára legalább három évre rögzített. Ez az időszak pedig, ha a
futamidőből még több mint kilenc év van hátra, akkor négy, sőt öt év (16 éven
túli lejárat).
A minimális felár egy százalék, a lakáshitelekre pedig maximum 4,5 százalékot, egyéb jelzálogkölcsönökre pedig 6,5 százalékot tehetnek rá a bankok. A felár legalább három évre rögzített. Ez az időszak pedig, ha a futamidőből még több mint kilenc év van hátra, akkor négy, sőt öt év (16 éven túli lejárat). Az első új kamatperiódus, kamatfelár-periódus kezdőnapja a törvény szerint a 2015. május 1. és 2016. április 30. közötti időtartamban az eredeti fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott ügyleti év fordulónapjának hónapjával és naptári napjával megegyező hónap,
és figyelembe vesszük a http://www.akontroll.hu/userfiles/file/ujsag/200905_Devizahitelek.pdf cím megnyitásával látható Magyar Nemzeti
Banki tájékoztató 9. oldalán közölt táblázati adatokat, akkor megállapítható
az, hogy 2015. május 1-e és 2016. április 30-a közötti időszak valamelyik
napján a bankok tetszésétől függően lakáshiteleknél
40 %-os mértékig, nem lakáshiteleknél 58 %-os mértékig emelkedik a törlesztő részlet
kamatfelár emelésre hivatkozással. Ez annyit jelent, hogy példaként
felhozott, konkrétan 2008. októberben felvett 8. millió forint kölcsöntartozás
folytán a jelenlegi 116.842 Ft. havi
törlesztő részlet helyett a kamatváltozást is figyelembe véve ténylegesen
2017. évben 290.383
Ft-ot elérhető,
2018. évben 344.450
Ft-ot elérhető törlesztő részletet kell havonta fizetni.
A devizában nyilvántartott
forintkölcsön szerződés államilag kikényszerített forintosításának
köszönhetően.
Ezeknek az
adatoknak eredményeként is megállapítható az, hogy egy végtelenül aljas és
törvénytelen, magyar emberek millióinak végleges tönkretételét célozza a közhatalom
segítségével és csalási elkövetési magatartással megvalósítandó pusztítás.
Jól
látják azt, hogy törvénytelen magyar
törvényekre utaltam – 2014. évi XXXVIII.
tv., XL. tv. , LXXVII. tv. – azért, mert az Európai Unióhoz tartozó minden országban törvénytelen az a nemzeti törvény,
mely ellentétes az Európai Unió jogszabályaival.
Illetve
fogalmazhatunk finomabban is akként, hogy „elsődleges jog az Európai Unió joga”
a nemzeti jogalkotáshoz képest.
II.
És akkor vizsgáljuk meg azt is, hogy az elsődleges Európai Jognak alkalmazása, azaz törvényes eljárás esetén
miként kellett volna alakulnia az iratom előző részében ide másolt törlesztési
terv táblázat szerinti 2008. októberében OTP-vel megkötött 8 millió forint
kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződés adósának fizetési kötelezettsége.
-----------------------------------
Abból induljunk
ki, hogy a
2013. december 16-án hozott Kúriai 6/2013. Polgári Jogegységi Határozat szerint
2. A deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában
amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál
jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe,
nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt
szerződés
a devizában
nyilvántartott forintkölcsön szerződés minden tekintetben törvényes szerződéses
konstrukció, és semmiféle törvényes indok nem indokolja azt, hogy az ilyen
magánjogi szerződésnek lejárat előtti elszámolását kikényszerítve a Magyar
Kormány ezt a fajta szerződést „kivezetés” szóhasználattal a
szerződő felek akaratától függetlenül ténylegesen megszüntesse a szerződést
kötő feleknek erre irányuló egyező akaratát pótolva.
Azzal a nyilvánvaló kormányzati szándékkal akarja
megszüntetni ezt a Kúria szerinti kifogás nélküli devizában nyilvántartott
forintkölcsön szerződést, hogy az elszámolt és megszüntetett, érvénytelen
szerződési feltételektől hemzsegő, bankok által szerkesztett, egyedileg meg nem
tárgyalt szerződési feltételekből álló szerződéssel kapcsolatosan a sérelmet
szenvedő fél az alábbi törvényhelyek alapján soha többé jogos igényét az alábbi
jogszabályhely alapján sem bíróság előtt, sem másutt ne érvényesíthesse:
Ptk. 236. § 4. bek: A
megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő
megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként
írásban lemond.”
PTK: 6:89 cikk 5. bek: „A
megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási ok
ismeretében, a megtámadási határidő megnyílta után a szerződési akaratát
megerősíti, vagy a megtámadás jogáról lemond.”
Magyarul
megfogalmazva cinkelt kártyákkal segítve a hamiskártyásokat, igyekszik a Kormány elérni az elszámolással és
forintosítással azt, hogy a csalás törvényi tényállásának megfelelő magatartású
csalók által remélt eredmény, a magyar adósok teljes kifosztása véglegesen megvalósuljon.
====================
A helyes számolás
érdekében vegyük figyelembe azt, hogy a 2008. október 8-i szerződés időpontjában az
irányadó CHF jegybanki alapkamata 3,598 % volt, majd egy év mulva – 2009.
októberében – a jegybanki alapkamat 0,057 %-ra csökkent. Átlagos CHF
kamatcsökkenés 2009. évben 2 % volt.
Ennek megfelelően tekintsük meg a 2009-ben bekövetkezett
és azóta is tartó ügyleti kamat mérték csökkentést az egyes országokban.
A táblázatból jól láthatóan 2009. áprilistól a mai napig
tartó folyamat eredményeként a CHF-ben nyilvántartott forintkölcsön szerződések
ügyleti kamatát Lengyelországban 4 %-ról levitték 2 %-ra, míg Magyarországon az
addig kialakult 6 %-on tartották az ügyleti kamatot.
Annak ellenére, hogy a táblázatból az is megállapítható a
szerződések megkötésekor a két országban megközelítőleg azonos mértékű volt az
ügyleti kamat 2007-ben és 2008-ban.
Amennyiben ehhez az is hozzátesszük, hogy 2006-ben és
2008-ben is azt állította a Magyar Nemzeti Bank és PSZÁF közös tájékoztatója,
hogy „Ha emelkedik a külföldi deviza kamatszintje, akkor emelkedik a
fizetendő havi törlesztő részlet is.”, akkor megállapíthatjuk azt, hogy
a lengyel példával bizonyítottan a magyarországi adósok egy közönséges
Banki-Nemzeti Banki-PSZÁF csalási magatartás áldozatai lettek 2009. áprilistól
kezdődően.
Az OTP által megküldött, előzőekben ide másolt
törlesztési tervben a csalási jellegű magatartás eredményeként megjelölt 353,90 CHF havi kamatfizetési összegnek
megfelelő forintösszeg helyett 2009. áprilistól kezdődően a 6:2 arány figyelembevételével mindösszesen
117,96 CHF havi kamatfizetési
összegnek megfelelő forintösszeget kellett volna törvényesen ugyanúgy fizetni a
magyar adósoknak, mint ahogy a lengyelországi adósok törvényesen teszik.
Ebből következően 2009. áprilisa
óta egy hónap híján hat éve minden
hónapban 235,93 CHF-nek megfelelő forintösszegben csalási jellegű magatartással
az OTP Bank kárt okozott az adósoknak.
Ezt 71 hónapra kivetítve csupán a CHF jegybanki alapkamat változás figyelmen kívűl hagyása
miatti banki csalási magatartás a 8 millió forint kölcsönt felvevő adósok
számára összesen 16 ezer 751,03 CHF-nek megfelelő kárt okozott.
----------------------------
A kölcsön felvételekor a HUF/CHF árfolyam 163,27-re
adódott, míg az eddig eltelt időszakot megfelezve – 2011. év végén – 248, 56-ra
alakult, ezért átlagot számítva nem sokat tévedek akkor, ha a 16 ezer 751,03 CHF bank által okozott kárt 225-ös árfolyammal szorzom fel
ahhoz, hogy a forintban kifejezhető kár összegéhez eljussak.
Ennek eredménye 3
millió 768.981 Ft.
a bank által ilyen módon okozott kár.
Csupán a szerződés megkötésekor
ígért, irányadó deviza jegybanki alapkamatváltozása miatti ügyleti kamat
változás elcsalásaként.
==================
II.2. pont: Ezt követően térjünk
rá a további, banki csalási jellegű magatartásokra. Mondjuk az
árfolyamváltozással kapcsolatosan…
Ehhez nézzük meg az Országgyűlés által 2014. julius 4-én
elfogadott, XXXVIII. törvény preambulumában alábbiak szerint ajnározott Kúriai
Jogegységi határozatot:
“A
Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre
juttatása, valamint a további intézkedések előkészítése érdekében az
Országgyűlés a következő törvényt alkotja:”
Tehát ennek az irányadónak tekintett Kúriai 2/2014. PJE
határozatnak 1. pontjához füzött Indokolásnak alábbi megállapítására kívánok
utalni:
“Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi
intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető volt
az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára,
hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen
változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés
tisztességtelenségét a Ptk. 209. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem
lehet megállapítani.”
A kivastagított szavakból egyértelműen megállapítható az,
hogy az Országgyűlés által irányadónak közölt jogegységi határozat alapján
akkor, ha a bank úgy adott az adósnak
tájékoztatást – kockázatfeltáró nyilatkozatot – hogy a mértéktelen
árfolyamváltozás lehetőségét nem közölte, akkor ez a tájékoztatás – kikötés –
tisztességtelen.
És akkor nézzük meg konkrétan egy kockázatfeltáró
nyilatkozatnak ezzel kapcsolatos mondatát:
„Az árfolyamváltozás hatására változhat, kedvezőtlen esetben akár jelentős mértékben megnövekedhet mind a
tőketartozás, mind a törlesztő részletek forintban számított összege.”
Ebből következően a „jelentős” szó értelmezésének döntő
jelentősége van, ezért indokolt a szónak értelmező Kéziszótár szerinti
jelentését vizsgálni:
„Számottevően nagy összeg.”
Egyértelműen megállapítható az ily módon, hogy a bankok
bár jól tudták azt, hogy az árfolyamváltozás forint esetében korlátlan mértékű
lehet, felső határa a csillagos ég, mindösszesen számottevő változásra
figyelmeztették az adósokat.
Ennek eredménye pedig a Jogegységi határozatnak az
Európai Jogrend alapján tett alábbi indokolása alapján az, hogy tájékoztatás
tisztességtelensége okából, vagy tájékoztatás elmaradása okából a szerződést
követő árfolyamváltozás terheit kizárólag a bankok viselik:
“E rendelkezéseken túlmenően alapvető jelentősége van az Európai Unió
Bírósága által a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletben kifejtett azon
követelménynek, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell
biztosítani a szerződés összes feltételének megismerésére (67. pont), és a
szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére (70. pont). A
fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az „általánosan
tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó” (74. pont).
Azt pedig, hogy az ekként értelmezett fogyasztó képes volt-e értékelni az
árfolyam változás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit is
az Európai Unió Bírósága által a különnemű árfolyamok alkalmazása kapcsán
kifejtettek analóg alkalmazásával kell megítélni”
--------------------------------
Az iratnak előző pontban írt megállapításaiból következik
az, hogy amennyiben 2009. év áprilisától számítva 3 millió 768.981. Ft. volt a bank által adósoknak okozott
abból eredő kár, hogy háromszor akkora kamatterhet számított fel, mint amennyit
törvényesen felszámíthatott volna, míg a törvényes mértékű kamatmérték miatt
behajtott 1 millió 884.905.-Ft. kifizetése
által pedig azért okozott tehát további kárt az OTP Bank, mert az
árfolyamváltozás terheit törvénytelenül az adósokra hárította.
A kölcsön felvételekor a HUF/CHF árfolyam 163,27-re
adódott, de mivel 2009. április 1-től átlagosan 225-ös árfolyamon fizettette a
bank a kamatot, ily módon, tehát az árfolyamváltozás
miatti terheknek adósokra történő jogtalan áthárítása miatt további 516.641-Ft.
kárt okozott az OTP Bank 2009. április 1-től 2015. március 1-ig tartó
időszakban.
II.3. pont: Törlesztési táblázat figyelmes átolvasásakor észlelhető az, hogy az OTP a
2008. októberében 8 millió forint kölcsönre vonatkozóan nem csak kamatot hanem kezelési költséget is fizettet az adósokkal. Havi 101,68 CHF
mértékben.
A táblázati adatok szerinti kamatmértékhez képest 28,73 %-os mértékben.
Ellenben az ilyen kezelési költséget és más adóst terhelő
költséget meghatározó szerződési feltételnek tisztességtelenségét az alábbi
Európai Bírósági ítéleti – C-397/11.
számu – rendelkezése alapján át kell vizsgálni:
“A
fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről
szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy
amennyiben a fellebbezési eljárásban – valamely eladó vagy szolgáltató és
valamely fogyasztó között az említett eladó vagy szolgáltató által előre
megfogalmazott nyomtatvány alapján létrejött szerződés feltételeinek
érvényességét érintő jogvitában – eljáró bíróság a belső eljárási
szabályok alapján jogosult megvizsgálni az elsőfokú eljárás adataiból
egyértelműen megállapítható valamennyi semmisségi okot, és adott esetben a
bizonyított tények alapján átminősíteni a hivatkozott jogalapot e feltételek
érvénytelenségének megállapítása céljából, úgy hivatalból vagy a kérelem
jogalapjának átminősítésével köteles az említett feltételek tisztességtelen
jellegének ezen irányelv szempontjaira tekintettel történő értékelésére.
Ennek a kötelezettségének teljesítése során fellebbezési
eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf.22.094/2013/4. számu eljárásában felvett
tárgyalási jegyzőkönyvben oda jutotta, hogy az alperesi OTP elleni perben a
következő kérdést tette fel alperes részére:
„Felhívja a Fővárosi Ítélőtábla az alpereseket, hogy a felperesek
válasziratának, illetve a Fővárosi Ítélőtábla felperesi válaszirat hiányáról
szóló végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül nyilatkozzanak: a
lakossági folyószámláról történő teljesítés mellett a kezelési költség milyen, az alperes által a kölcsönszerződésből
eredő kötelezettségei meghaladóan nyújtott többletszolgáltatás ellenértéke.”
Kérdésben a válasz: semmilyen!
Majd folytatva tárgyalási jegyzőkönyvet a Fővárosi
Ítélőtábla alperesi OTP-nek a következő kérdést is felteszi:
„Az átütemezési,
szerződésmódosítási, szüneteltetési és fedezetkezelési díj milyen alperesi
szolgáltatást ellentételez. A késedelmi kamat szerződés szerinti
mértékét és – az alapul szolgáló jogszabály hatályon kívűl helyezése esetére –
annak hirdetményben történő meghatározását mi indokolja. A kettős árfolyam alkalmazása tényleges devizaváltás hiányában minek
az ellenértéke. A közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó rendelkezés a
18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j.) pontjára is tekintettel a
szerződésben milyen okból szerepel.
A zálogszerződés szerinti 20 %-os jogérvényesítési költségbiztosíték az
elidegenítési és terhelési tilalom, és a fedezet kiegészítését jogkövetkezmény
alkalmazása mellett előíró rendelkezések az eltérő megállapodás hiányában
alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekhez képest a felperesek hátrányára milyen
okból térnek el.”
Bírói kérdésekben a válaszok: minden felsorolt kötelezettség az adósok törvénytelen kifosztását
célozta.
Tekintettel arra, hogy összesen 5 millió 653.886.Ft összegben fizettetett az OTP a 2008. október 8-án
felvett 8 millió forint kölcsön után 2009. április 1-től 2015. március 1-ig
kamatot,
valamint azt is figyelembe véve,
hogy ezt meghaladóan kezelési
költséget a kamat 28,73 %-a
mértékéig szintén fizettetett ugy, hogy az ismertetett Fővárosi Ítélőtáblai
felhívás megfelelő értelmezése alapján semmiféle törvényes alapja nem volt,
az eddig felsorolt, bank által
adósnak szándékosan okozott 3 millió 768.981.-Ft és 516.641 .-Ft. károkozáson túl a kezelési költség jogtalan követelése
folytán további 1 millió 624.361.-Ft.
kárt okozott.
Utóbbi kártételnél amennyiben figyelembe vesszük a
Fővárosi Ítélőtábla által felsorolt további jogtalanságokat, ennek a kárösszegnek 1 millió
800.000.-Ft-ban történő megállapítása mindenképpen megalapozott.
=======================
Összeadva a 2008. október 8-án OTP által nyújtott 8 millió forint kölcsönnel
kapcsolatosan 2009. április 1-től 2015. március 1-ig tartó időszakban bank
által okozott kártételeit az adósnak:
kamatváltozás miatti károsodás 3 millió 768.981.-Ft.
árfolyamváltozás miatti károsodás 516.641.-Ft.
kezelési költség és egyéb miatti
károk 1 millió 800.000.-Ft.
------------------------------------------------------------------------
Összesen az adós vagyoni károsodása: 6
millió 85.622.-Ft.
===================
II.
Tekintettel arra, hogy az OTP törlesztési terv táblázati
adatai szerint 2015. március 4. napja és
2015. október 5-e közötti időszakra havi 455,58 CHF-nek megfelelő
forintösszeg törlesztés esedékes az adósok részéről, és a táblázat szerinti
éves összegből számítva 2015. október
5-től 2016. október 4-ig szintén havi 455,58 CHF-nek megfelelő forint összeg
fizetendő, majd
2016. október 4-től 2017. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 9 ezer
704,88 CHF- éves összegből számítva
adósok által havi 808,74 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,
2017. október 4-től 2018. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11,511,84
CHF- éves összegből számítva adósok
által havi 959,25 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,
2018. október 4-től 2019. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11 ezer
355 CHF- éves összegből számítva adósok
által havi 946,25 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,
2019.október 4-től 2020. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11 ezer
186,64 CHF- éves összegből számítva
adósok által havi 932,22 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,
2020. október 4-től 2021. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11 ezer
5,92 CHF- éves összegből számítva adósok
által havi 917,16 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,
2021.október 4-től 2022. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 10 ezer
811,75 CHF- éves összegből számítva
adósok által havi 900,98 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő.
Felsorolás szerinti havi törlesztés a megjelölt CHF
értékeknek megfelelően forintban kifejezve
a felvételkori és jelenleg törvényesen alkalmazható 163,27 HUF/CHF, valamint
törvény által meghatározott 256,74 HUF/CHF alapján, illetve
számítva arra, hogy a
forintosításnak nevezett törvénytelenség utáni 2. kamatperiódustól kezdve
törvényi felhatalmazás alapján 4,5 %-os kamatfelár emelkedést alkalmaz a
bank, valamint azt is
figyelembe véve, hogy 1 százalékpontnyi kamatemelés köztudottan 9
% törlesztő részlet emelkedéssel jár,
a havi törlesztő részlet a felvett 8 millió forint OTP
kölcsönnel kapcsolatosan a következők szerint alakul:
2015. október 4-e
és 2016. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet
74
ezer 382.-Ft-ra illetve
116 ezer 966 Ft.-ra adódik,
2016. október 4-e
és 2017. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet
130 ezer 43.-Ft-ra illletve
207 ezer 636.-Ft-ra, - utóbbi
kamatemeléssel együtt 290
ezer 690 Ft-ra adódik,
2017. október 4-e
és 2018. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet
156 ezer 617.-Ft-ra illletve
246 ezer 278.-Ft-ra, utóbbi
kamatemeléssel együtt 344
ezer 789 Ft-ra adódik,
2018. október 4-e
és 2019. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet
154 ezer 494.-Ft-ra illletve
242 ezer 940.-Ft-ra, - utóbbi
kamatemeléssel együtt 340
ezer 116 Ft-ra adódik,
2019. október 4-e
és 2020. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet
152 ezer 203.-Ft-ra illletve
239 ezer 338-Ft-ra, - utóbbi
kamatemeléssel együtt 335 ezer 73 Ft-ra adódik,
2020. október 4-e
és 2021. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet
149 ezer 744.-Ft-ra illletve
235 ezer 471-Ft-ra, - utóbbi
kamatemeléssel együtt 329 ezer 659 Ft-ra adódik,
2021. október 4-e
és 2022. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet
147 ezer 103.-Ft-ra illletve
231 ezer 318-Ft-ra,- utóbbi
kamatemeléssel együtt 323 ezer 845 Ft-ra adódik.
III.
Térjünk rá a Ptk. szerinti betudás – beszámítás –
jogintézményére:
Ptk.
(régi):
296. § (1) A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését -
ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során
tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.
(2) A beszámítás erejéig a
kötelezettségek megszűnnek.
I n d o k o l á s: A beszámítás a
kötelezettnek a jogosulthoz címzett egyoldalú jognyilatkozata, melyben azt
közli, hogy a kötelezettségének nem tesz eleget, de annak megszüntetése fejében
a jogosulttól a vele szemben fennálló tartozást sem követeli. A
jogkövetkezmények beálltához, tehát a kötelezettségek megszűnéséhez nincs
szükség a felek megállapodására, de a beszámításra irányuló nyilatkozat csak a
- a szerződési nyilatkozat hatályosulását rendező - Ptk. 214. § (1)
bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén válik hatályossá. A
jognyilatkozat megtehető peren kívül, de perben is.
PTK. (új):
6:49. § (1): A kötelezett a
pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt
pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába
beszámítja.
(2) A beszámítás erejéig a
kötelezettségek megszűnnek.”
Ennek megfelelően fog az adós a 2014. április 1-től
esedékes, bankok felé fizetendő törlesztőrészlete megfizetésekor eljárni a
fenti adatokból kiindult az alábbiak szerint.
----------------------------------
Bankkal szemben fennálló, lejárt követelése vagyoni
kártérítés jogcímén annak az adósnak, aki 2008. október 8-án 8 millió forint
kölcsönt vett fel az OTP-től,
6 millió 85,622.-Ft.
Banknak adóssal szembeni jövőben lejárttá váló
követelések pedig az előző fejezetben látható első táblázati adatok szerint a
következők:
2015. április 1-től 2015. október
4-ig 446
ezer 292 Ft.,
2015. október 4-től 2016. október
4-ig 892
ezer 584 Ft.,
2016. október 4-től 2017. október
4-ig 1 millió 560
ezer 516 Ft.,
2017. október 4-től 2018. október
4-ig 1 millió 879
ezer 404 Ft.
2018. október 4-től 2019. október
4-ig 1 millió 853
ezer 928 Ft.,
Eddig az időpontig
- 2019. október 4-ig – fenti
adatok alapján összesen 6 millió 632 ezer 724.-Ft-ra adódik az adós által
elfogadott törlesztő részletek összege, de mivel 2015. március 1-ig felmerülő bankkal szemben fennálló adósi követelés 6
millió 85.622.-Ft-ban került megjelölésre, az utóbbi összegnek késedelmi
kamatainak figyelembevételével adós
2019. december 31-ig számítja adós tartozását a bankkal
szembeni követelésbe azzal, hogy
2019. december 31-ig a banki és adósi kötelezettségek
megszűnnek.
----------------------------
Már csak egy adósi igény vár ezek után rendezésre,
éspedig az adósoknak nem vagyoni
kártérítési igénye.
Az, hogy a 6 millió 85.622.-Ft.
banki törvénytelen többletkövetelés az adósok számára életviszonyait,
életminőségét döntő mértékben rontotta és emiatt a bank nem vagyoni kártérítéssel tartozik 2015. április 1-ig.
Ezzel az igénnyel kapcsolatosan az egyik probléma az,
hogy a károsult adósnak milyen bizonyítási kötelezettségei vannak, de az egyik
döntvény alábbi indokolása analógiájára a bíróság adósi bizonyítás nélkül is
tud dönteni:
„Tévesen jutottak azonban az eljárt bíróságok arra a jogi álláspontra, hogy a felperest nem vagyoni kárpótlás nem illeti meg, mert a szabadságelvonás okozta hátrányokat nem bizonyította. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szabadságelvonás önmagában is megalapozza a nem vagyoni kárpótlás iránti igényt, mert „a személyi szabadság hosszabb időtartamú jelentős korlátozása, a börtönviszonyok fizikai és pszichikai vonatkozásban egyaránt megterhelőek és általában károsak. Az ennek folyamán elszenvedett sérülések a szabadulást követő életvitelben, elhelyezkedésben és a munkavégzésben is hátrányt jelentenek. A nem vagyoni kárpótlásnak éppen az a rendeltetése, hogy enyhítse e hátrányokat, és segítse a belőlük eredő nehézségek leküzdését (BH1998. 82.). A felperes a szabadságelvonással rendszerint együtt járó hátrányoknál súlyosabb sérelmeket nem bizonyított. A szabadságelvonás folytán elszenvedett nem vagyoni sérelmek teljes ellentételezésére a felperes által követelt összeg alkalmas.” (BH 2002. 86.)
Az adósoknak okozott kár az összeg nagyságára tekintettel
ehhez az indokoláshoz hasonló módon az adós szabadságjogait korlátozta azzal,
hogy a banknak törvénytelenül követelt jelentős pénzösszeg hiánya miatt az adós
soha nem tehette azt, ami egyébként a törvénytelen követelőzés nélkül élete
része lehetett volna.
A másik probléma az, hogy minden adósnak más és
másféleképpen folyásolta be élete alakulását a bank törvénytelen követelőzése
és erre tekintettel más és más kártérítési összeg igényelhető megalapozottan
részükről. Legkisebb mértékben álláspontom szerint 2008. október 8-tól 2015.
április 1-ig terjedő időszakra 1 millió forint követelhető, de közelebb áll a
valósághoz az, ha évi 1 millió forintot, vagy ennek többszörösét igényli az
adós a banktól.
Ezzel a nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatosan a
helyes adósi nyilatkozat az, hogy
Nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatosan jogaimat
fenntartom.
Siófokon 2015. március 11. napján
Dr.
Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos
2. Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése
Három bíró devizahiteles normakontrollja az Alkotmánybíróságon
2015.03.23
Mindhárom beadvány a Fővárosi Törvényszék Gazdasági
kollégiumától származik, egymással teljesen azonosak (kivéve a folyamatban lévő
perek tárgya).
Indítvány:
A bíróság „kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a
Kúria 212014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának
III/l. pontja megsemmisítését, valamint a jogegységi határozat alaptörvény
ellenes rendelkezésének és indokolásának a jelen ügyben történő alkalmazása
kizárását, mert az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésébe, továbbá 25.
cikkének első mondatába ütközik”.
A bíróság a per tárgyalását az Alkotmánybíróság
eljárásának befejezéséig felfüggeszti.
Előzményből részletek:
Felperes a kockázatfeltáró nyilatkozatban
foglaltakat tudomásul vette, és a devizahitel szerződést az abban foglaltak
ismeretében, a piac által indukált esetleges kockázatok felelős mérlegelésével
köti meg.
Felperes módosított keresetében annak megállapítását
kérte, hogy az alperessel kötött szerződés a Polgári törvénykönyvről szóló
1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdésének első
fordulatába ütközés miatt, ezen belül a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. §-a
(1) bekezdésének 2 a) és e) pontját sértően semmis. Hivatkozott továbbá arra,
hogy az alperes kockázatfeltáró nyilatkozata semmis, amely a teljes szerződés
semmisségét eredményezi. A kereset jogalapját e vonatkozásban a Kúria 2/2014.
PJE polgári jogegységi határozatára (a továbbiakban: PJE) rendelkező részének
1. pontjára (indokolása III/1. pontjára) alapította. Az érvénytelenség
jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a felek
közötti szerződés ítélethozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását.
A hivatkozott jogszabályzásból részletek.
Amennyiben a fogyasztó nem kapott megfelelő
tájékoztatást a szerződéses kockázatokról, ez - az Európai Unió Bírósága által
a C-26/13. számú ügyben kifejtendő állásponttól is függően - felvetheti azt a
kérdést, hogy a téves, nem a valóságnak megfelelő tájékoztatás folytán a
szerződés egyes feltételei megfelelnek-e az átláthatóság elvének; ha nem, ez
akár tisztességtelenséget is eredményezhet. A téves vagy nem megfelelő tartalmú
tájékoztatás, illetve a félrevezető tájékoztatás - bizonyítottság esetén -
annak megállapításához is vezethet, hogy az adós a szerződés megkötésekor
tévedésben volt vagy a pénzügyi intézmény őt szándékosan megtévesztette. A Ptk.
210. S (l) bekezdése értelmében, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges
körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát
megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette, a (4)
bekezdés szerint pedig, akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes
fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére a szerződési nyilatkozatot
megtámadhatja. A tévedés, a megtévesztés megtámadási okok, melyek alapján a
szerződés a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított egy éves, anyagi
jogi, elévülési jellegű határidőn belül támadható meg [Ptk. 236. § (2) bek. a)
pont], ugyanakkor a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként
határidő nélkül lehet rá hivatkozni [Ptk. 236. § (3) bek.]. Az eredményes
igényérvényesítéshez, amely az egész szerződés érvénytelenségének
jogkövetkezményével jár, azt szükséges - többek között - bizonyítani, hogy a
pénzügyi intézmény okozta az adós tévedését, megtévesztette őt.
A deviza alapú kölcsönszerződéseknél nem kellett az
adós részére a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról
valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi
CXXXVIII. törvény (Bszt.) 40-42. §-a szerinti tájékoztatást nyújtani. E törvény
2007. december l-jén lépett hatályba, így a korábban kötött szerződésekre akkor
sem lenne visszamenőleges hatálya, ha egyébként ezen törvény rendelkezései a
deviza alapú kölcsönszerződésekre kiterjednének.
E körbe a deviza alapú kölcsönök tipikus esetben nem
tartoznak, kivéve, ha a deviza alapú hitel egyben befektetési hitel.
Befektetési hitel kivételével, a deviza alapú kölcsön nyújtása során a pénzügyi
intézmény pénzt biztosít az adós számára nevesített vagy nem nevesített célra,
ezzel szemben befektetési szolgáltatási tevékenység esetén a befektetési
szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző
műveleteket.
Az Alkotmánybíróságon támadott pontok:
A 2/2014. PJE határozat rendelkező részének 1.
pontja értelmében: "A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése,
amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében -
korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó
szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem
vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és
állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és
körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak
tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a
pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos, nem volt
érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő
tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal
gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak
korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó
rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen,
vagy teljesen érvénytelen."
Ezen pont indokolását annak III/l. pontja tartalmazza:
"A jogegységi tanács az 1. és 2. kérdésekre
határozata rendelkező részének 1. pontjában összevontan adta meg válaszát,
mivel azok összefüggnek. A Ptk. 209. S (1) bekezdése értelmében:
"tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói
szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a
szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség
követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési
feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg." E
rendelkezésből következően egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel nem
minősülhet tisztességtelennek.
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott
tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi
irányelv (továbbiakban: Irányelv) 4. cikkének (2) bekezdését átültető Ptk. 209.
S (5) bekezdése értelmében a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó
törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve
a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési
kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.
Az Európai Unió Bírósága a C-26/13. számú ügyben
hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a "szerződés elsődleges tárgyát"
vagyis a "főszolgáltatást" megállapító szerződési feltételeknek azok
tekintendők, amelyek a szerződést jellemző szolgáltatást határozzák meg. A
6/2013. pJE határozat 1. pontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződések
jellegadó sajátossága többek között az, hogy e szerződéstípusnál az adós az
adott időszakban irányadó forint kölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett
devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás
hatásait. Önmagában azonban az, hogy az árfolyamkockázat
viselésének szabályai a főszolgáltatás körébe tartoznak, nem zárják ki ezen
szerződési rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálatát, abban az esetben,
ha e rendelkezések nem világosak, nem érthetőek - figyelemmel a pénzügyi
intézménytől kapott tájékoztatásokra is.
Vizsgálni szükséges tehát, hogy az adott konstrukció
egyik lényegi eleme, az árfolyamkockázat fogyasztók általi viselése világos,
érthető szerződési feltétel volt-e.
A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek
a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és tájékoztatniuk kell
egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Ezt az
általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget fogyasztónak minősülő
ügyféllel kötendő devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén - ide nem
értve a pénzügyi lízingszerződést - a jelenleg már nem hatályos 1996. évi CXII. törvény
(Hpt.) 203. s-a akként konkretizálja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell
tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét
az ügyfél aláírásával igazolja.
E rendelkezéseken túlmenően alapvető jelentősége van
az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletben
kifejtett azon követelménynek, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget
kell biztosítani a szerződés összes feltételének megismerésére (67. pont), és a
szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére (70. pont).
A fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő,
hanem az "általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő
átlagos fogyasztó" (74. pont). Azt pedig, hogy az ekként értelmezett fogyasztó képes
volt-e értékelni az árfolyam változás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági
következményeit is az Európai Unió Bírósága által a különnemű árfolyamok
alkalmazása kapcsán kifejtettek analóg alkalmazásával kell megítélni. E szerint
ezt "a releváns ténybeli elemek összességére tekintettel" kell
megállapítani, vagyis ebből a szempontból nem csak a szerződés tartalmának, szövegének van
jelentősége, hanem a szerződéskötés során "közzétett reklámnak és
tájékoztatásnak" is (74.
pont). Az irányelv 4. cikk (1) bekezdése, valamint az azt átültető Ptk. 209. S
(2) bekezdése szerint is egy szerződési feltétel tisztességtelenségének
megítélésekor a szerződés megkötésére vezető minden körülményt -
így a kapott tájékoztatást is - figyelembe kell venni.
Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a
pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető
volt az "átlagos fogyasztó" mércéjén keresztül megítélt konkrét
fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt
terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső
határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. S (5) bekezdésében
foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani.
Amennyiben tehát a fogyasztó a jogszabály által
előírt tájékoztatást megkapta, a kockázat feltáró nyilatkozatot aláírta, akkor azt
- az ellenkező bizonyításáig - úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat
korlátozás nélkül őt terhelő volta számára világos és érthető volt, illetve
annak kellett lennie.
A pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy a
fogyasztó tájékoztatása ilyen módon megtörtént. Amennyiben azonban az
árfolyamkockázat korlátlan viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó
számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan
felismerhető, illetve érthető, fennállnak a szerződés tisztességtelensége
megállapításának a feltételei.
Előfordulhatott ugyanis, hogy a szerződés egyértelmű
megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a
szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a
fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat
nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy az bizonyos mértékben
korlátozott (van egy maximuma). Ez a helyzet akkor, ha a fogyasztó az
árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi
intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később
azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott.
Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves,
félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése
tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét
eredményezi. A nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy
ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése
számára nem volt világos és érthető, a fogyasztónak kell bizonyítania."
A Bíróság az indítványában hivatkozik:
C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom
megosztásának elvén alapszik
25. cikk (2) A bíróság dönt
a) büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben
meghatározott egyéb ügyben;
b) a közigazgatási határozatok törvényességéről;
c) az önkormányzati rendelet más jogszabályba
ütközéséről és megsemmisítéséről;
d) a helyi önkormányzat törvényen alapuló
jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról.
(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak
mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra
kötelező jogegységi határozatot hoz.
28. cikk - kizárólag az első mondat: A bíróságok a
jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az
Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok
értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak
megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban Bszi.) releváns rendelkezéseiben
foglaltan:
24. § (l) bekezdésének c) pontja: A Kúria a
bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
25. § A Kúria az Alaptörvény 25. cikk (3)
bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi
határozatokat hoz, joggyakorlat-elemzést folytat jogerősen befejezett ügyekben,
valamint elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé.
32. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha
a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes
ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat
meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy
hatályon kívül helyezése szükséges, vagy
b) a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el
kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként
közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől.
40. § (4) A jogegységi határozat és a
határozathozatalt mellőző végzés indokolása tartalmazza, hogy a jogegységi indítványt
ki terjesztette elő, az indítvány mire irányult, és mely bírósági határozatokat
érint. Ismerteti az elbírálandó elvi kérdésben kialakult eltérő álláspontokat,
szükség esetén az indítvánnyal érintett bírósági határozatokban megállapított
tényállás lényegét, helyt adó határozat esetében számot ad a rendelkező részben
adott iránymutatás indokairól, a határozathozatalt mellőző végzés indokolása
esetében annak okáról.
A bíróság Alkotmánybírósághoz fordulásának indokai:
A bíróság álláspontja szerint a PJE
rendelkező részének 1. pontja és az e ponthoz tartozó indokolás sérti az
Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos
elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének első mondatát, mert tartalma
szerint nem az igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a
joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása
érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem jogalkotás, az elbírálandó
elvi kérdésre vonatkozó norma tartalmának módosítása jogértelmezés útján.
Az Alkotmánybíróság 1990 óta számos határozatában
kifejtette a hatalmi ágak megosztásának elvére vonatkozó megállapításait. A
31/1990. (XII. 18.) AB határozatban az Alkotmánybíróság 10 elvi jelentőséggel
mutatott rá, hogy a hatalmi ágak megosztásának elve a magyar államszervezet
legfontosabb szervezeti és működési alapelve.
Az 50/2003. (XI. 5.) AB határozat indokolásának
értelmében: " ... az Alkotmány 2. S (1) bekezdésében megfogalmazott
jogállamiság követelménye ... az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint magában
foglalja a tartalmi értelemben vett alkotmányosság egyik legfőbb kritériumát, a
hatalommegosztás elvét. Ebből az elvből következik, hogy nincsen az
Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, s egyik hatalmi ág sem vonhatja el a
másik jogosítványait. A
hatalommegosztás elvéből ugyanakkor az is következik, hogy alkotmányos
demokráciában nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom, s az egyes hatalmi
ágak hatalmi ellensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben."
A bíróságnak az a problémája, hogy a
kölcsönszerződés semmis lehet:
A 2/2014. PJE a 6/2013. PJE fenti megállapításaihoz
képest - hivatkozva az Európai Unió Bíróságának a C-26/13. számú ügyben tett
megállapításaira - többlettartalomként rögzítette az
árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelensége vizsgálatának és
megállapíthatóságának feltételeit, utóbbi esetben pedig azt, hogy a szerződés
részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.
A PJE indítvánnyal támadott rendelkező része és
indokolása a főszolgáltatás körébe tartozó általános szerződési feltételt
(egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt) érintően tartalmaz
megállapításokat.
A PJE értelmében a fogyasztóval szerződő pénzügyi
intézmény által adott tájékoztatás, amennyiben a pénzügyi intézménynek felróható
okból nem világos vagy nem érthető a fogyasztó számára, a szerződés részleges
vagy teljes semmisségét eredményezheti. A fenti megállapítás szempontjából
alapvető jelentősége van annak, hogy mi az alapja a tájékoztatás
elégtelenségének. Az uniós - és ezáltal a magyar nemzeti - szabályozás
értelmében az általános szerződési feltétel (egyedileg meg nem tárgyalt
szerződési feltétel) tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a
szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés
megkötésére vezetett. A szerződési feltétel nem világos, nem érthető voltának
tehát magából a feltételből, annak szövegéből és esetlegesen a
szerződéskötéshez vezető körülményekből kell kiderülnie.
A PJE-ben foglalt ezen értelmezés a bíróság
álláspontja szerint többlettartalommal ruházza fel a
tisztességtelen szerződési feltétel (a tisztességtelenség vizsgálatának)
törvényi meghatározását,
ezáltal túllépi a jogértelmezés kereteit. Az indokolásban rögzített tényállás
esetén ugyanis a(z írásban rögzített) szerződési feltétel tartalma világos és
érthető (következésképpen a szerződési feltétel szövege megfelel a
jogszabályoknak, nem tisztességtelen), azonban a pénzügyi intézmény által adott
további (az indokolásból feltételezhetően szóbeli, vagy írásbeli, azonban sem a
szerződési feltétel, sem a kockázatfeltáró nyilatkozat részét nem képező)
tájékoztatás alapján megállapítható a tisztességtelenség, jogkövetkezményeként
pedig a semmisség. Ezt támasztja alá, hogy a rendelkező rész "figyelemmel
a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra
is" közbevetéséből kitűnően a tisztességtelenség megállapításához nem
elegendő a szerződés szövegének vizsgálata, konjunktív feltétel a pénzügyi
intézménytől kapott tájékoztatás elégtelensége. A
pénzügyi intézmény által adott tájékoztatásról utóbb, a szerződés megkötését
követően derül ki, hogy nem megfelelő. A PJE támadott részei tartalmuk szerint nem a törvényi
rendelkezéseket interpretálják, hanem új normát határoznak meg, lényegében a Ptk. 210. §-ának tartalmával
egészítik ki a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdését azzal a különbséggel, hogy míg
a tévedés, megtévesztés esetén a szerződési nyilatkozat - határidőhöz kötötten
- megtámadható, a PJE a tényállás jogkövetkezményeként a semmisséget határozza
meg.
Mivel a Hpt. fenti rendelkezése nem a tájékoztatás
szerződéses rendelkezésben történő külön rögzítését, hanem kizárólag annak az
ügyfél által aláírt egyoldalú nyilatkozatba foglalását írta elő a pénzügyi
intézmények számára, a PJE a törvényi szabályozásban nem
rögzített többletkövetelményt támaszt a pénzügyi intézménnyel szemben, ezáltal
módosítva a jogszabályi tartalmat.
A bíróság a jogegységi határozat megállapításaihoz
kötve van, az abban foglaltakat az egyedi ügy során alkalmaznia kell.
A PJE által előírt többletkövetelmény alkalmazása
esetén a bíróságnak meg kell állapítania a szerződés semmisségét, amennyiben az általános szerződési feltételek
(egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek) között nem található az
árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés, mely kötelezettséget a Hpt. nem írta
elő, ezérta PJE egy,
a jogszabály által elő sem írt kötelezettségnek nem megfelelő tartalmú (vagy
nem is rögzített) szerződéses rendelkezés tartalmához fűzi a semmisséget, mint
jogkövetkezményt.
A hatalmi ágak elválasztásának elvéből, és az ezt
részleteiben meghatározó alaptörvényi rendelkezésekből következően a
Kúria jogszabály (jogi norma) alkotására nem jogosult, a
bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, ezért a 212014. PJE 1.
pontja és annak indokolása, amely tartalma alapján polgári
jogalkotás, a bíróság álláspontja szerint az Alaptörvény megjelölt
rendelkezéseibe ütközik.
Hamarosan dönt az AB:
Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban:
Alaptörvény) 24. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglaltan az
Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül
felülvizsgálja az
egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját.
a Kúria 2/2014. számú PJE határozata
rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott
egyedi normakontroll (devizahitel)
Első irat érkezett: 2015.03.12
a Kúria 2/2014. számú PJE határozata
rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott
egyedi normakontroll (devizahitel)
Első irat érkezett: 2015.03.11
a Kúria 2/2014. számú PJE határozata
rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott
egyedi normakontroll (devizahitel)
Első irat érkezett: 2015.03.11
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Neked mi a véleményed?