2015. április 5., vasárnap

Recseg-ropog a kontár tákolmány





Beérkező levelek
x

Dr. Léhmann György

Mellékletmárc. 26. (10 napja)






DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata  e-mail: lehmann@invitel.hu    ==========================================================================

Recseg-ropog a kontár tákolmány


Az ide mellékelt, „Adós által végzett elszámolásról” című írásomból már jól tudjuk, hogy egy 2008. október 8-án OTP-től felvett 8 millió forint kölcsönre vonatkozó, bank által készített szerződésbe foglaltak alapján és jövő hónapig – áprilisig – az OTP által megküldött törlesztési táblázati adatok figyelembevételével eddig 6 millió 85.622.-Ft-ot szedett be a bank az adóstól jogtalanul, és

amennyiben ezt az összeget beszámítjuk a jövőbeni törlesztő részletekbe, akkor 2019. december 31-ig beszámítással megszünnek a kölcsönös tartozások azzal, hogy ebből következően tehát 2015. április 1-től 2019. december 31-ig egyetlen forintot sem kell fizetni.

Természetesen abban az esetben, amennyiben az elsődleges, Európai Jogszabályok alapján számolunk és nem az ezeket sértő nemzeti jogszabályaink alapján. 

Azt is tudjuk az iratomból, hogy bank által jogtalanul beszedett 6 millió 85.622.-Ft- jogtalanul beszedett pénz lényegileg három nagy tételből áll, éspedig

az irányadó jegybanki alapkamat változás figyelmen kívűl hagyásából,

részben az Európai Bíróság által 2014. április 30-án hozott C-26/13. számu itéletnek abból a rendelkezéséből, hogy a kockázatvállalási, bankok által szerkesztett okiratnak tartalmától függően az árfolyamváltozásnak terhei a bankokat terheli, illetve

a 2013. május 30-án Európai Bíróság által hozott C-397/11. számu itéletnek alábbi rendelkezése alapján

“A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely megállapítja valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles egyrészről – anélkül hogy meg kellene várnia, hogy a fogyasztó erre vonatkozó kérelmet nyújtson be – az említett megállapításból a nemzeti jog alapján eredő minden következtetést levonni annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve, másrészről pedig főszabály szerint objektív szempontok alapján értékelni, hogy a szerződés fennmaradhat-e az említett feltétel nélkül.”

az OTP-s szerződés  megtörtént  bírósági  átvizsgálása alapján megállapítható az, hogy a szerződésbe foglalt 18 db. tisztességtelen – érvénytelen – szerződési feltétel alapján minden jogi alapot nélkülözve éppen úgy követelték és követelik a bankok az ellenszolgáltatást, mintha ezek a szerződési feltételek érvényesek lennének.

Jelenleg kialakult helyzetben a legkevésbé zavarja a bankokat az, hogy törvényesen jár-e nekik az általuk szerkesztett szerződésben meghatározott mondvacsinált szolgáltatásokért az adósoktól pénz, ameddig 2014. julius 4-e óta koprodukciós tevékenységük eredményes a törvényhozók és a Matolcsi féle banknak hathatós támogatásával, addig olyan apróságok, hogy törvényesség, a bankokat nem érdekli.

A Rogán-Matolcsy-Trócsányi trió sem izgatja fentiek miatt magát túlzottan, ők tudják azt, hogy ha a kutya tovább ugat, akkor egy jól irányzott rúgással, vagy anélkül majd elhallgat.

Ennek ellenére a trió valamelyik tagjának környezetében mégis felmerülhetett az, hogy a bírósági eljárásokban még nem eléggé tették reménytelenné az adósok helyzetét, és a bankok számára ebből még baj lehet.

Erre utal az, hogy három Fővárosi Törvényszéki bíró kezdeményezésére az Alkotmánybírósághoz 2015. március 11-én érkezett a mellékletben megtekinthető III/773-0/2015. számu alkotmányossági panasz az alábbi kérelemmel:

„A bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 37. §-ának 2. bekezdése és a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/B §-a alapján kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III.1. pontja megsemmisítését, valamint a jogegységi határozat alaptörvény ellenes rendelkezésének és indokolásának a jelen ügyben történő alkalmazása kizárását, mert az Alaptörvény C.) cikkének 1. bekezdésébe, továbbá 25. cikkének első mondatába ütközik.”

Közérthetően fogalmazva formálisan a három törvényszéki bíró azért fordul az Alkotmánybírósághoz, hogy ne lehessen állítani jövőben az Európai Bíróságnak C - 26/13. számú ítéletében foglaltak ellenére az adósoknak azt, hogy banki kockázatvállalási nyilatkozatnak tisztességtelensége esetén az árfolyamváltozás terheit a bankoknak kell viselni.

==================

Ténylegesen ellenben egyetlen Fővárosi Törvényszéki bírónak sem jutott véleményem szerint eszébe az, hogy ezt a jogellenes kérelmet az Alkotmánybírósághoz előterjessze.

Azért nem, mert a Fővárosi Ítélőtáblának alábbiak szerinti tájékoztatása szerint jól tudja minden Fővárosi Törvényszéki bíró azt, hogy a Kúria 2/2014. számu PJE határozata 1. pontja és annak indokolása az alábbiak folytán minden tekintetben törvényes:

„A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényi, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa contra E.N.E.L.” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, ugy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).”

(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. sz. végzés 7. old.)

Ebből következően tehát a Fővárosi Törvényszék minden bírája jól tudja azt, hogy a 2014. április 30-án kihirdetett C-26/13. számu Európa Bíróság itélete alábbi rendelkező részei alapján

“A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.”

illetve
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:
a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma csak akkor terjed ki a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, ha a kérdést előterjesztő bíróság a szerződés természetének, általános rendszerének és kikötéseinek, valamint jogi és ténybeli összefüggéseinek értékelése alapján azt állapítja meg, hogy az említett feltétel e szerződés alapvető, és mint ilyen, a szerződést jellemző szolgáltatását határozza meg;”
jól tudja azt, hogy 2014. április 30-tól az Európa Bíróság döntése alapján minden olyan magyar nemzeti jogszabályt, vagy jogegységi határozati rendelkezést – 6/2013. PJE 1. pont – figyelmen kívűl kell hagyni, mely arra utal, hogy a szerződés elsődleges tárgyához tartozóan az árfolyamváltozásra vonatkozó egyedileg meg nem tárgyalt banki nyilatkozatok tisztességtelensége nem vizsgálható.

Minden törvényszéki és más bíró is jól tudja a C-26/13. Curiai döntés után azt, hogy az árfolyamváltozásra vonatkozó banki tájékoztatás vizsgálandó bíróság által, és tisztességtelensége – érvénytelensége – az eddigi jogszabályok figyelmen kívűl hagyásával megállapítható.

-------------------------------

És akkor nézzük meg azt, hogy a három fővárosi törvényszéki bíró ennek a tudásnak birtokában mire hivatkozott az Alkotmánybírósági kérelmében.

A bíróság Alkotmánybírósághoz fordulásának indokai:

A bíróság álláspontja szerint a PJE rendelkező részének 1. pontja és az e ponthoz tartozó indokolás sérti az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének első mondatát, mert tartalma szerint nem az igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem jogalkotás, az elbírálandó elvi kérdésre vonatkozó norma tartalmának módosítása jogértelmezés útján.”

illetve
„A PJE támadott részei tartalmuk szerint nem a törvényi rendelkezéseket interpretálják, hanem új normát határoznak meg, lényegében a Ptk. 210. §-ának tartalmával egészítik ki a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdését azzal a különbséggel, hogy míg a tévedés, megtévesztés esetén a szerződési nyilatkozat - határidőhöz kötötten - megtámadható, a PJE a tényállás jogkövetkezményeként a semmisséget határozza meg.”

Ha nem látnám, nem hinném el azt, hogy a három fővárosi törvényszéki bíró tehát arra hivatkozik, hogy a 2/2014. PJE 1. pontjában irtak nem a meglévő törvényi rendelkezéseket értelmezik, hanem jogszabályt hoznak létre.

Írják ezt annak ellenére, hogy jól tudják a bírók fentiekben idézett Ítélőtáblai végzésben írtak alapján azt, hogy az Európai Bíróságnak korábbi  -  „Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94 – itéletei alapján azt, hogy a C-26/13. számu Európai Bírósági ítélet idézett rendelkezései változtattak a magyar nemzeti jog jogszabályi rendelkezésein 2014. április 30-án, és nem az erre az Európai Bíróság döntésre hozott, ezt interpretáló 2/2014. PJE jogegységi határozat.

Tudják jól azt is, hogy a 6/2013. PJE 1. pontja szerinti bankoknak kedvező rendelkezésre – árfolyamváltozást az adós viseli – 2014. április 30-tól kezdődően soha nem hivatkozhatnak a bankok azért,
mert az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket változtatta meg az Európa Bíróság akként, hogy az ilyen féle rendelkezéseket figyelmen kívűl kell hagyni, de a Rogán-Matolcsy-Trócsányi trió szorult helyzetére tekintettel igyekeznek törvénytelen eszközökkel több millió honfitársam kifosztóinak segíteni.

Szerintem az, hogy ez nem bírótól eredő segítségnyújtási szándék, fenti ismertetés alapján egyértelmű.

----------------------------------

Azt pedig be kell látni, hogy amennyiben ezeknek a bankmentőknek lenne erkölcsiségük, akkor nagyon kínos helyzetben érezhetnék magukat azáltal, hogy a Matolcsy féle Nemzetrontó Bank irányítása mellett folyamatban lévő, általam közönséges szélhámosságnak tekintendő

elszámolása a bankoknak függetlenül a 2/2014 PJE 1. pontjában írt és jelenleg még hatályos rendelkezés alapján figyelembe sem veszi azt, hogy Luxemburgban, az Európa Bíróságnál egyáltalán nem természetes az, hogy tisztességtelen banki tájékoztatása ellenére az árfolyamváltozás terheit az adós viseli.

Erkölcsiségük híján pedig járják a bolondját senkitől sem zavartatva magukat.

Egyébként  sajnos ők már valószínűleg jól tudják azt, hogy az Alkotmánybíróság miként fog dönteni ebben az ügyben.

És sajnos én is tudom.

Siófokon 2014. március 26. napján.

Léhmann György

2 melléklet

1. Adós által végzett elszámolásról II.

DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata  e-mail: lehmann@invitel.hu
==========================================================================


Adós által végzett elszámolás

Amennyiben megnézzük a Portfoliónak

http://www.portfolio.hu/finanszirozas/hitel/ezt_a_hatalmas_bekat_le_kell_nyelniuk_a_devizahiteleseknek.210468.html                                   cím alatt megtekinthető alábbi megállapításait,

“160 forintos folyósítási árfolyam, 7%-os THM - egy tipikus frankhiteles nagyjából így vette fel annak idején jelzáloghitelét. A kamatszint az eredeti közelébe fog csökkenni a forintosítás után, nagyjából 60%-os árfolyamveszteséget azonban le kell nyelniük a frankhiteleseknek. A múltbeli túlfizetések miatti elszámolások azonban ennek közel felét eltüntetik, így a jelenlegihez képest alacsonyabb, az eredetihez képest magasabb lehet a törlesztőrészlet. 

256,47 forinton forintosítják február 1-jei visszamenőleges hatállyal a frankhiteleket, ami azt jelenti, hogy a felvételkori árfolyamhoz képest nagyjából 60%-kal kell nagyobb hiteltartozást törleszteniük az ügyfeleknek. Ez azonban csak az átlag: a frankhitelesek közel 3%-ának 77%-nál is nagyobb veszteséget kell lenyelnie, több mint 7%-ának viszont kisebb a forintosítással realizált árfolyamvesztesége 32%-nál. A pontos, eredeti THM és folyósítási árfolyam szerinti megoszlást az alábbi táblázat mutatja. 

A frankhitelesek szerencséjére a törlesztőrészlet nem annyival lesz magasabb az eredetihez képest, amekkora árfolyamveszteséget a forintosítással most elszenvednek. Az elszámolások során ugyanis átlagosan mintegy 20%-kal csökkenhet a tőketartozás a jelenlegihez (pontosabban a forintosítási árfolyamon számolthoz) képest, hiszen visszajárnak a múltbeli (kamatemelések és árfolyamrés) miatti túlfizetések, és nagyjából az eredeti kamatszint áll helyre.

Így nagyjából olyan lehet az átlagos törlesztőrészlet, mintha az eredeti (!) hitelt 205 forint környékén törlesztené tovább valaki (ez a jelenlegi törlesztőrészlettel összevetve valahol 185-190 forint környékén lehet). Ez átlagosan 28%-os frankerősödésnek (törlesztőrészlet-emelkedésnek) megfelelő szintet jelenthet a kezdeti feltételekhez képest.”

akkor megállapíthatjuk azt, hogy anya nem védi úgy gyermekét, mint ahogy a PORTFOLIO leplezi az adósok kifosztásának véglegesítését.              De ettől még néhány tényt nem volt képes leplezni.

Így azt, hogy a

-         A kamatszint az eredeti közelébe fog csökkenni a forintosítás után
-         a felvételkori árfolyamhoz képest nagyjából 60%-kal kell nagyobb hiteltartozást törleszteniük az ügyfeleknek

Ezek után az alábbi, tegnapi napon hozzám eljutott OTP törlesztési terv táblázat alapján konkrétan nézzük meg, hogy 2014. november 14-től 2022. október 4. napjáig tartó időszakban ténylegesen milyen összegeket kell törleszteni egy 2008. októberében megkötött, 8 millió Ft. kölcsönre vonatkozó szerződés alapján:

Ebből jól láthatjuk azt, hogy a 256,47 forintos árfolyam alapulvételével az OTP tájékoztatása szerint

2015. október 5-ig havonta 116.842 Ft-ot,
2015. október 5-től 2016. október 4-ig egy évre 1 millió 402.111.-Ft-ot, majd

ezt követő évben – 2017. október 4-ig – 2 millió 489.010.-Ft-ot kell majd fizetni az adósnak

Utóbbi évben – 2017-ben - tehát havonta 207.417.-Ft-ot kell fizetni a jelenlegi 116.842.-Ft. havi törlesztő részlet helyett, majd

2018. évben a táblázati adatok szerint pedig már 246.036 Ft-ot kell havonta fizetni a
2008. évben 8 millió forint kölcsönt felvevő adósoknak.
------------------------------------
Amennyiben ehhez hozzátesszük a http://azenpenzem.hu/elszamoltatas/  táblázati cím alatt olvasható alábbi tájékoztatást is

 Csak irányadó kamathoz kötött hitel nyújtható. A referenciakamat a háromhavi bankközi kamatláb (Bubor - értékét lásd címlapunkon balra fent). A hitelek felára legalább három évre rögzített. Ez az időszak pedig, ha a futamidőből még több mint kilenc év van hátra, akkor négy, sőt öt év (16 éven túli lejárat).

A minimális felár egy százalék, 
a lakáshitelekre pedig maximum 4,5 százalékot, egyéb jelzálogkölcsönökre pedig 6,5 százalékot tehetnek rá a bankok. A felár legalább három évre rögzített. Ez az időszak pedig, ha a futamidőből még több mint kilenc év van hátra, akkor négy, sőt öt év (16 éven túli lejárat).

Az első új kamatperiódus, kamatfelár-periódus kezdőnapja a törvény szerint a­ 2015. május 1. és 2016. április 30. közötti időtartamban az eredeti fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott ügyleti év fordulónapjának hónapjával és naptári napjával megegyező hónap, 

és figyelembe vesszük a http://www.akontroll.hu/userfiles/file/ujsag/200905_Devizahitelek.pdf  cím megnyitásával látható Magyar Nemzeti Banki tájékoztató 9. oldalán közölt táblázati adatokat, akkor megállapítható az, hogy 2015. május 1-e és 2016. április 30-a közötti időszak valamelyik napján a bankok tetszésétől függően lakáshiteleknél 40 %-os mértékig, nem lakáshiteleknél 58 %-os mértékig emelkedik a törlesztő részlet kamatfelár emelésre hivatkozással. Ez annyit jelent, hogy példaként felhozott, konkrétan 2008. októberben felvett 8. millió forint kölcsöntartozás folytán a jelenlegi 116.842 Ft. havi törlesztő részlet helyett a kamatváltozást is figyelembe véve ténylegesen

2017. évben 290.383 Ft-ot elérhető,
2018. évben 344.450 Ft-ot elérhető törlesztő részletet kell havonta fizetni.

A devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés államilag kikényszerített forintosításának köszönhetően.

Ezeknek az adatoknak eredményeként is megállapítható az, hogy egy végtelenül aljas és törvénytelen, magyar emberek millióinak végleges tönkretételét célozza a közhatalom segítségével és csalási elkövetési magatartással megvalósítandó pusztítás.

Jól látják  azt, hogy törvénytelen magyar törvényekre utaltam – 2014. évi XXXVIII. tv., XL. tv. , LXXVII. tv. – azért, mert az Európai Unióhoz tartozó minden országban törvénytelen az a nemzeti törvény, mely ellentétes az Európai Unió jogszabályaival.

Illetve fogalmazhatunk finomabban is akként, hogy „elsődleges jog az Európai Unió joga” a nemzeti jogalkotáshoz képest.

II.

És akkor vizsgáljuk meg azt is, hogy az elsődleges Európai Jognak alkalmazása, azaz törvényes eljárás esetén miként kellett volna alakulnia az iratom előző részében ide másolt törlesztési terv táblázat szerinti 2008. októberében OTP-vel megkötött 8 millió forint kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződés adósának fizetési kötelezettsége.
-----------------------------------

Abból induljunk ki, hogy a 2013. december 16-án hozott Kúriai 6/2013. Polgári Jogegységi Határozat szerint

2. A deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés

a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés minden tekintetben törvényes szerződéses konstrukció, és semmiféle törvényes indok nem indokolja azt, hogy az ilyen magánjogi szerződésnek lejárat előtti elszámolását kikényszerítve a Magyar Kormány ezt a fajta szerződést „kivezetés” szóhasználattal a szerződő felek akaratától függetlenül ténylegesen megszüntesse a szerződést kötő feleknek erre irányuló egyező akaratát pótolva.  

Azzal a nyilvánvaló kormányzati szándékkal akarja megszüntetni ezt a Kúria szerinti kifogás nélküli devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződést, hogy az elszámolt és megszüntetett, érvénytelen szerződési feltételektől hemzsegő, bankok által szerkesztett, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekből álló szerződéssel kapcsolatosan a sérelmet szenvedő fél az alábbi törvényhelyek alapján soha többé jogos igényét az alábbi jogszabályhely alapján sem bíróság előtt, sem másutt ne érvényesíthesse:

Ptk. 236. § 4. bek: A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.”

PTK: 6:89 cikk 5. bek: „A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási ok ismeretében, a megtámadási határidő megnyílta után a szerződési akaratát megerősíti, vagy a megtámadás jogáról lemond.”

Magyarul megfogalmazva cinkelt kártyákkal segítve a hamiskártyásokat,  igyekszik a Kormány elérni az elszámolással és forintosítással azt, hogy a csalás törvényi tényállásának megfelelő magatartású csalók által remélt eredmény, a magyar adósok teljes kifosztása véglegesen megvalósuljon.

====================

A helyes számolás érdekében vegyük figyelembe azt, hogy a 2008. október 8-i szerződés időpontjában az irányadó CHF jegybanki alapkamata 3,598 % volt, majd egy év mulva – 2009. októberében – a jegybanki alapkamat 0,057 %-ra csökkent. Átlagos CHF kamatcsökkenés 2009. évben 2 % volt.

Ennek megfelelően tekintsük meg a 2009-ben bekövetkezett és azóta is tartó ügyleti kamat mérték csökkentést az egyes országokban.


A táblázatból jól láthatóan 2009. áprilistól a mai napig tartó folyamat eredményeként a CHF-ben nyilvántartott forintkölcsön szerződések ügyleti kamatát Lengyelországban 4 %-ról levitték 2 %-ra, míg Magyarországon az addig kialakult 6 %-on tartották az ügyleti kamatot.

Annak ellenére, hogy a táblázatból az is megállapítható a szerződések megkötésekor a két országban megközelítőleg azonos mértékű volt az ügyleti kamat 2007-ben és 2008-ban.

Amennyiben ehhez az is hozzátesszük, hogy 2006-ben és 2008-ben is azt állította a Magyar Nemzeti Bank és PSZÁF közös tájékoztatója, hogy „Ha emelkedik a külföldi deviza kamatszintje, akkor emelkedik a fizetendő havi törlesztő részlet is.”, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a lengyel példával bizonyítottan a magyarországi adósok egy közönséges Banki-Nemzeti Banki-PSZÁF csalási magatartás áldozatai lettek 2009. áprilistól kezdődően.

Az OTP által megküldött, előzőekben ide másolt törlesztési tervben a csalási jellegű magatartás eredményeként megjelölt 353,90 CHF havi kamatfizetési összegnek megfelelő forintösszeg helyett 2009. áprilistól kezdődően a 6:2 arány figyelembevételével mindösszesen 117,96 CHF havi kamatfizetési összegnek megfelelő forintösszeget kellett volna törvényesen ugyanúgy fizetni a magyar adósoknak, mint ahogy a lengyelországi adósok törvényesen teszik.

Ebből következően 2009. áprilisa óta egy hónap híján hat éve minden hónapban 235,93 CHF-nek megfelelő forintösszegben csalási jellegű magatartással az OTP Bank kárt okozott az adósoknak.

Ezt 71 hónapra kivetítve csupán a CHF jegybanki alapkamat változás figyelmen kívűl hagyása miatti banki csalási magatartás a 8 millió forint kölcsönt felvevő adósok számára összesen 16 ezer 751,03 CHF-nek megfelelő kárt okozott.
----------------------------

A kölcsön felvételekor a HUF/CHF árfolyam 163,27-re adódott, míg az eddig eltelt időszakot megfelezve – 2011. év végén – 248, 56-ra alakult, ezért átlagot számítva nem sokat tévedek akkor, ha a 16 ezer 751,03  CHF bank által okozott kárt 225-ös árfolyammal szorzom fel ahhoz, hogy a forintban kifejezhető kár összegéhez eljussak.

Ennek eredménye 3 millió 768.981 Ft. a bank által ilyen módon okozott kár.

Csupán a szerződés megkötésekor ígért, irányadó deviza jegybanki alapkamatváltozása miatti ügyleti kamat változás elcsalásaként.

==================

II.2. pont: Ezt követően térjünk rá a további, banki csalási jellegű magatartásokra. Mondjuk az árfolyamváltozással kapcsolatosan

Ehhez nézzük meg az Országgyűlés által 2014. julius 4-én elfogadott, XXXVIII. törvény preambulumában alábbiak szerint ajnározott Kúriai Jogegységi határozatot:

    A Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása, valamint a további intézkedések előkészítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:”

Tehát ennek az irányadónak tekintett Kúriai 2/2014. PJE határozatnak 1. pontjához füzött Indokolásnak alábbi megállapítására kívánok utalni:
“Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen  felismerhető volt az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani.” 

A kivastagított szavakból egyértelműen megállapítható az, hogy az Országgyűlés által irányadónak közölt jogegységi határozat alapján akkor, ha a bank úgy adott az adósnak tájékoztatást – kockázatfeltáró nyilatkozatot – hogy a mértéktelen árfolyamváltozás lehetőségét nem közölte, akkor ez a tájékoztatás – kikötés – tisztességtelen.

És akkor nézzük meg konkrétan egy kockázatfeltáró nyilatkozatnak ezzel kapcsolatos mondatát:

„Az árfolyamváltozás hatására változhat, kedvezőtlen esetben akár jelentős mértékben megnövekedhet mind a tőketartozás, mind a törlesztő részletek forintban számított összege.”

Ebből következően a „jelentős” szó értelmezésének döntő jelentősége van, ezért indokolt a szónak értelmező Kéziszótár szerinti jelentését vizsgálni:

„Számottevően nagy összeg.”

Egyértelműen megállapítható az ily módon, hogy a bankok bár jól tudták azt, hogy az árfolyamváltozás forint esetében korlátlan mértékű lehet, felső határa a csillagos ég, mindösszesen számottevő változásra figyelmeztették az adósokat.

Ennek eredménye pedig a Jogegységi határozatnak az Európai Jogrend alapján tett alábbi indokolása alapján az, hogy tájékoztatás tisztességtelensége okából, vagy tájékoztatás elmaradása okából a szerződést követő árfolyamváltozás terheit kizárólag a bankok viselik:

“E rendelkezéseken túlmenően alapvető jelentősége van az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletben kifejtett azon követelménynek, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés összes feltételének megismerésére (67. pont), és a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére (70. pont). A fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az „általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó” (74. pont). Azt pedig, hogy az ekként értelmezett fogyasztó képes volt-e értékelni az árfolyam változás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit is az Európai Unió Bírósága által a különnemű árfolyamok alkalmazása kapcsán kifejtettek analóg alkalmazásával kell megítélni”

--------------------------------

Az iratnak előző pontban írt megállapításaiból következik az, hogy amennyiben 2009. év áprilisától számítva 3 millió 768.981. Ft. volt a bank által adósoknak okozott abból eredő kár, hogy háromszor akkora kamatterhet számított fel, mint amennyit törvényesen felszámíthatott volna, míg a törvényes mértékű kamatmérték miatt behajtott 1 millió 884.905.-Ft. kifizetése által pedig azért okozott tehát további kárt az OTP Bank, mert az árfolyamváltozás terheit törvénytelenül az adósokra hárította.

A kölcsön felvételekor a HUF/CHF árfolyam 163,27-re adódott, de mivel 2009. április 1-től átlagosan 225-ös árfolyamon fizettette a bank a kamatot, ily módon, tehát az árfolyamváltozás miatti terheknek adósokra történő jogtalan áthárítása miatt további 516.641-Ft. kárt okozott az OTP Bank 2009. április 1-től 2015. március 1-ig tartó időszakban.  


II.3. pont: Törlesztési táblázat figyelmes átolvasásakor észlelhető az, hogy az OTP a 2008. októberében 8 millió forint kölcsönre vonatkozóan  nem csak kamatot hanem kezelési költséget is fizettet az adósokkal. Havi 101,68 CHF mértékben.

A táblázati adatok szerinti kamatmértékhez képest 28,73 %-os mértékben.

Ellenben az ilyen kezelési költséget és más adóst terhelő költséget meghatározó szerződési feltételnek tisztességtelenségét az alábbi Európai Bírósági ítéleti – C-397/11. számu – rendelkezése alapján át kell vizsgálni:

     “A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a fellebbezési eljárásban – valamely eladó vagy szolgáltató és valamely fogyasztó között az említett eladó vagy szolgáltató által előre megfogalmazott nyomtatvány alapján létrejött szerződés feltételeinek érvényességét érintő jogvitában – eljáró bíróság a belső eljárási szabályok alapján jogosult megvizsgálni az elsőfokú eljárás adataiból egyértelműen megállapítható valamennyi semmisségi okot, és adott esetben a bizonyított tények alapján átminősíteni a hivatkozott jogalapot e feltételek érvénytelenségének megállapítása céljából, úgy hivatalból vagy a kérelem jogalapjának átminősítésével köteles az említett feltételek tisztességtelen jellegének ezen irányelv szempontjaira tekintettel történő értékelésére.

Ennek a kötelezettségének teljesítése során fellebbezési eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf.22.094/2013/4. számu eljárásában felvett tárgyalási jegyzőkönyvben oda jutotta, hogy az alperesi OTP elleni perben a következő kérdést tette fel alperes részére:

„Felhívja a Fővárosi Ítélőtábla az alpereseket, hogy a felperesek válasziratának, illetve a Fővárosi Ítélőtábla felperesi válaszirat hiányáról szóló végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül nyilatkozzanak: a lakossági folyószámláról történő teljesítés mellett a kezelési költség milyen, az alperes által a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségei meghaladóan nyújtott többletszolgáltatás ellenértéke.”

Kérdésben a válasz: semmilyen!

Majd folytatva tárgyalási jegyzőkönyvet a Fővárosi Ítélőtábla alperesi OTP-nek a következő kérdést is felteszi:

Az átütemezési, szerződésmódosítási, szüneteltetési és fedezetkezelési díj milyen alperesi szolgáltatást ellentételez. A késedelmi kamat szerződés szerinti mértékét és – az alapul szolgáló jogszabály hatályon kívűl helyezése esetére – annak hirdetményben történő meghatározását mi indokolja. A kettős árfolyam alkalmazása tényleges devizaváltás hiányában minek az ellenértéke. A közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó rendelkezés a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j.) pontjára is tekintettel a szerződésben milyen okból szerepel.

A zálogszerződés szerinti 20 %-os jogérvényesítési költségbiztosíték az elidegenítési és terhelési tilalom, és a fedezet kiegészítését jogkövetkezmény alkalmazása mellett előíró rendelkezések az eltérő megállapodás hiányában alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekhez képest a felperesek hátrányára milyen okból térnek el.”

Bírói kérdésekben a válaszok: minden felsorolt kötelezettség az adósok törvénytelen kifosztását célozta.


Tekintettel arra, hogy összesen 5 millió 653.886.Ft összegben fizettetett az OTP a 2008. október 8-án felvett 8 millió forint kölcsön után 2009. április 1-től 2015. március 1-ig kamatot,

valamint azt is figyelembe véve, hogy ezt meghaladóan kezelési költséget a kamat 28,73  %-a mértékéig szintén fizettetett ugy, hogy az ismertetett Fővárosi Ítélőtáblai felhívás megfelelő értelmezése alapján semmiféle törvényes alapja nem volt,

az eddig felsorolt, bank által adósnak szándékosan okozott  3 millió 768.981.-Ft és 516.641 .-Ft. károkozáson  túl a kezelési költség jogtalan követelése folytán további 1 millió 624.361.-Ft. kárt okozott.

Utóbbi kártételnél amennyiben figyelembe vesszük a Fővárosi Ítélőtábla által felsorolt további jogtalanságokat, ennek a kárösszegnek 1 millió 800.000.-Ft-ban történő megállapítása mindenképpen megalapozott.
=======================

Összeadva a 2008. október 8-án OTP által nyújtott 8 millió forint kölcsönnel kapcsolatosan 2009. április 1-től 2015. március 1-ig tartó időszakban bank által okozott kártételeit az adósnak:

kamatváltozás miatti károsodás                     3 millió 768.981.-Ft.
árfolyamváltozás miatti károsodás                              516.641.-Ft.
kezelési költség és egyéb miatti károk           1 millió 800.000.-Ft.
               ------------------------------------------------------------------------
            Összesen az adós vagyoni károsodása:      6 millió   85.622.-Ft.
===================

II.

Tekintettel arra, hogy az OTP törlesztési terv táblázati adatai szerint 2015. március 4. napja és 2015. október 5-e közötti időszakra havi 455,58 CHF-nek megfelelő forintösszeg törlesztés esedékes az adósok részéről, és a táblázat szerinti éves összegből számítva 2015. október 5-től 2016. október 4-ig szintén havi 455,58 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő, majd

2016. október 4-től 2017. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 9 ezer 704,88 CHF- éves összegből számítva adósok által havi 808,74 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,

2017. október 4-től 2018. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11,511,84 CHF- éves összegből számítva adósok által havi 959,25 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,

2018. október 4-től 2019. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11 ezer 355 CHF- éves összegből számítva adósok által havi 946,25 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,

2019.október 4-től 2020. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11 ezer 186,64 CHF- éves összegből számítva adósok által havi 932,22 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,

2020. október 4-től 2021. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 11 ezer 5,92 CHF- éves összegből számítva adósok által havi 917,16 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő,

2021.október 4-től 2022. október 4-ig terjedő időszakra táblázat szerinti évi 10 ezer 811,75 CHF- éves összegből számítva adósok által havi 900,98 CHF-nek megfelelő forint összeg fizetendő.

Felsorolás szerinti havi törlesztés a megjelölt CHF értékeknek megfelelően forintban kifejezve

a felvételkori és jelenleg törvényesen alkalmazható 163,27 HUF/CHF, valamint törvény által meghatározott 256,74 HUF/CHF alapján, illetve

számítva arra, hogy a forintosításnak nevezett törvénytelenség utáni 2. kamatperiódustól kezdve törvényi felhatalmazás alapján 4,5 %-os kamatfelár emelkedést alkalmaz a bank, valamint azt is figyelembe véve, hogy 1 százalékpontnyi kamatemelés köztudottan 9 % törlesztő részlet emelkedéssel jár,

a havi törlesztő részlet a felvett 8 millió forint OTP kölcsönnel kapcsolatosan a következők szerint alakul:

2015. október 4-e és 2016. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet

                     74 ezer 382.-Ft-ra  illetve
                                                                                116 ezer 966 Ft.-ra adódik,

2016. október 4-e és 2017. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet

            130 ezer 43.-Ft-ra illletve
                                                      207 ezer 636.-Ft-ra, - utóbbi
   kamatemeléssel együtt  290 ezer 690 Ft-ra adódik,

2017. október 4-e és 2018. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet

156 ezer 617.-Ft-ra illletve
                                                      246 ezer 278.-Ft-ra, utóbbi
   kamatemeléssel együtt  344 ezer 789 Ft-ra adódik,

2018. október 4-e és 2019. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet

154 ezer 494.-Ft-ra illletve
                                                      242 ezer 940.-Ft-ra, - utóbbi
   kamatemeléssel együtt  340 ezer 116 Ft-ra adódik,

2019. október 4-e és 2020. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet

152 ezer 203.-Ft-ra illletve
                                                      239 ezer 338-Ft-ra, - utóbbi
   kamatemeléssel együtt 335 ezer   73 Ft-ra adódik,

2020. október 4-e és 2021. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet

149 ezer 744.-Ft-ra illletve
                                                      235 ezer 471-Ft-ra, - utóbbi
   kamatemeléssel együtt 329 ezer 659 Ft-ra adódik,

2021. október 4-e és 2022. október 4-e közötti időszakban OTP szándékai szerinti havi törlesztő részlet

147 ezer 103.-Ft-ra illletve
                                                      231 ezer 318-Ft-ra,- utóbbi
   kamatemeléssel együtt 323 ezer 845 Ft-ra adódik.
III.

Térjünk rá a Ptk. szerinti betudás – beszámítás – jogintézményére:

Ptk. (régi):

296. § (1) A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.

(2) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.

I n d o k o l á s: A beszámítás a kötelezettnek a jogosulthoz címzett egyoldalú jognyilatkozata, melyben azt közli, hogy a kötelezettségének nem tesz eleget, de annak megszüntetése fejében a jogosulttól a vele szemben fennálló tartozást sem követeli. A jogkövetkezmények beálltához, tehát a kötelezettségek megszűnéséhez nincs szükség a felek megállapodására, de a beszámításra irányuló nyilatkozat csak a - a szerződési nyilatkozat hatályosulását rendező - Ptk. 214. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén válik hatályossá. A jognyilatkozat megtehető peren kívül, de perben is.

PTK. (új):

6:49. § (1): A kötelezett a pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja.

(2) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.”

Ennek megfelelően fog az adós a 2014. április 1-től esedékes, bankok felé fizetendő törlesztőrészlete megfizetésekor eljárni a fenti adatokból kiindult az alábbiak szerint.

----------------------------------

Bankkal szemben fennálló, lejárt követelése vagyoni kártérítés jogcímén annak az adósnak, aki 2008. október 8-án 8 millió forint kölcsönt vett fel az OTP-től,

6 millió 85,622.-Ft.

Banknak adóssal szembeni jövőben lejárttá váló követelések pedig az előző fejezetben látható első táblázati adatok szerint a következők:

2015. április 1-től 2015. október 4-ig                                     446 ezer 292 Ft.,

2015. október 4-től 2016. október 4-ig                                  892 ezer 584 Ft.,

2016. október 4-től 2017. október 4-ig                    1 millió 560 ezer 516 Ft.,

2017. október 4-től 2018. október 4-ig                    1 millió 879 ezer 404 Ft.

2018. október 4-től 2019. október 4-ig                    1 millió 853 ezer 928 Ft.,


Eddig az időpontig  -  2019. október 4-ig – fenti adatok alapján összesen 6 millió 632 ezer 724.-Ft-ra adódik az adós által elfogadott törlesztő részletek összege, de mivel 2015. március 1-ig felmerülő bankkal szemben fennálló adósi követelés 6 millió 85.622.-Ft-ban került megjelölésre, az utóbbi összegnek késedelmi kamatainak figyelembevételével adós

2019. december 31-ig számítja adós tartozását a bankkal szembeni követelésbe azzal, hogy

2019. december 31-ig a banki és adósi kötelezettségek megszűnnek.

----------------------------

Már csak egy adósi igény vár ezek után rendezésre, éspedig az adósoknak nem vagyoni kártérítési igénye.

Az, hogy a 6 millió 85.622.-Ft. banki törvénytelen többletkövetelés az adósok számára életviszonyait, életminőségét döntő mértékben rontotta és emiatt a bank nem vagyoni kártérítéssel tartozik 2015. április 1-ig.

Ezzel az igénnyel kapcsolatosan az egyik probléma az, hogy a károsult adósnak milyen bizonyítási kötelezettségei vannak, de az egyik döntvény alábbi indokolása analógiájára a bíróság adósi bizonyítás nélkül is tud dönteni:

 Tévesen jutottak azonban az eljárt bíróságok arra a jogi álláspontra, hogy a felperest nem vagyoni kárpótlás nem illeti meg, mert a szabadságelvonás okozta hátrányokat nem bizonyította. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szabadságelvonás önmagában is megalapozza a nem vagyoni kárpótlás iránti igényt, mert „a személyi szabadság hosszabb időtartamú jelentős korlátozása, a börtönviszonyok fizikai és pszichikai vonatkozásban egyaránt megterhelőek és általában károsak. Az ennek folyamán elszenvedett sérülések a szabadulást követő életvitelben, elhelyezkedésben és a munkavégzésben is hátrányt jelentenek. A nem vagyoni kárpótlásnak éppen az a rendeltetése, hogy enyhítse e hátrányokat, és segítse a belőlük eredő nehézségek leküzdését (BH1998. 82.). A felperes a szabadságelvonással rendszerint együtt járó hátrányoknál súlyosabb sérelmeket nem bizonyított. A szabadságelvonás folytán elszenvedett nem vagyoni sérelmek teljes ellentételezésére a felperes által követelt összeg alkalmas.”  (BH 2002. 86.)


Az adósoknak okozott kár az összeg nagyságára tekintettel ehhez az indokoláshoz hasonló módon az adós szabadságjogait korlátozta azzal, hogy a banknak törvénytelenül követelt jelentős pénzösszeg hiánya miatt az adós soha nem tehette azt, ami egyébként a törvénytelen követelőzés nélkül élete része lehetett volna.

A másik probléma az, hogy minden adósnak más és másféleképpen folyásolta be élete alakulását a bank törvénytelen követelőzése és erre tekintettel más és más kártérítési összeg igényelhető megalapozottan részükről. Legkisebb mértékben álláspontom szerint 2008. október 8-tól 2015. április 1-ig terjedő időszakra 1 millió forint követelhető, de közelebb áll a valósághoz az, ha évi 1 millió forintot, vagy ennek többszörösét igényli az adós a banktól.

Ezzel a nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatosan a helyes adósi nyilatkozat az, hogy

Nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatosan jogaimat fenntartom.

Siófokon 2015. március 11. napján                            

                                                                       Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos




2. Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése 

Három bíró devizahiteles normakontrollja az Alkotmánybíróságon

2015.03.23
Mindhárom beadvány a Fővárosi Törvényszék Gazdasági kollégiumától származik, egymással teljesen azonosak (kivéve a folyamatban lévő perek tárgya).




harom-biro---kep.png

Indítvány:

A bíróság „kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a Kúria 212014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/l. pontja megsemmisítését, valamint a jogegységi határozat alaptörvény ellenes rendelkezésének és indokolásának a jelen ügyben történő alkalmazása kizárását, mert az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésébe, továbbá 25. cikkének első mondatába ütközik”.

A bíróság a per tárgyalását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggeszti.



Előzményből részletek:

Felperes a kockázatfeltáró nyilatkozatban foglaltakat tudomásul vette, és a devizahitel szerződést az abban foglaltak ismeretében, a piac által indukált esetleges kockázatok felelős mérlegelésével köti meg.
Felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött szerződés a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdésének első fordulatába ütközés miatt, ezen belül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. §-a (1) bekezdésének 2 a) és e) pontját sértően semmis. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes kockázatfeltáró nyilatkozata semmis, amely a teljes szerződés semmisségét eredményezi. A kereset jogalapját e vonatkozásban a Kúria 2/2014. PJE polgári jogegységi határozatára (a továbbiakban: PJE) rendelkező részének 1. pontjára (indokolása III/1. pontjára) alapította. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a felek közötti szerződés ítélethozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását.


A hivatkozott jogszabályzásból részletek.

Amennyiben a fogyasztó nem kapott megfelelő tájékoztatást a szerződéses kockázatokról, ez - az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben kifejtendő állásponttól is függően - felvetheti azt a kérdést, hogy a téves, nem a valóságnak megfelelő tájékoztatás folytán a szerződés egyes feltételei megfelelnek-e az átláthatóság elvének; ha nem, ez akár tisztességtelenséget is eredményezhet. A téves vagy nem megfelelő tartalmú tájékoztatás, illetve a félrevezető tájékoztatás - bizonyítottság esetén - annak megállapításához is vezethet, hogy az adós a szerződés megkötésekor tévedésben volt vagy a pénzügyi intézmény őt szándékosan megtévesztette. A Ptk. 210. S (l) bekezdése értelmében, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette, a (4) bekezdés szerint pedig, akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A tévedés, a megtévesztés megtámadási okok, melyek alapján a szerződés a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított egy éves, anyagi jogi, elévülési jellegű határidőn belül támadható meg [Ptk. 236. § (2) bek. a) pont], ugyanakkor a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként határidő nélkül lehet rá hivatkozni [Ptk. 236. § (3) bek.].  Az eredményes igényérvényesítéshez, amely az egész szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményével jár, azt szükséges - többek között - bizonyítani, hogy a pénzügyi intézmény okozta az adós tévedését, megtévesztette őt.

A deviza alapú kölcsönszerződéseknél nem kellett az adós részére a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 40-42. §-a szerinti tájékoztatást nyújtani. E törvény 2007. december l-jén lépett hatályba, így a korábban kötött szerződésekre akkor sem lenne visszamenőleges hatálya, ha egyébként ezen törvény rendelkezései a deviza alapú kölcsönszerződésekre kiterjednének.

E körbe a deviza alapú kölcsönök tipikus esetben nem tartoznak, kivéve, ha a deviza alapú hitel egyben befektetési hitel. Befektetési hitel kivételével, a deviza alapú kölcsön nyújtása során a pénzügyi intézmény pénzt biztosít az adós számára nevesített vagy nem nevesített célra, ezzel szemben befektetési szolgáltatási tevékenység esetén a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket.


Az Alkotmánybíróságon támadott pontok:

A 2/2014. PJE határozat rendelkező részének 1. pontja értelmében: "A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen."

Ezen pont indokolását annak III/l. pontja tartalmazza:

"A jogegységi tanács az 1. és 2. kérdésekre határozata rendelkező részének 1. pontjában összevontan adta meg válaszát, mivel azok összefüggnek. A Ptk. 209. S (1) bekezdése értelmében: "tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg." E rendelkezésből következően egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel nem minősülhet tisztességtelennek.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (továbbiakban: Irányelv) 4. cikkének (2) bekezdését átültető Ptk. 209. S (5) bekezdése értelmében a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.

Az Európai Unió Bírósága a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a "szerződés elsődleges tárgyát" vagyis a "főszolgáltatást" megállapító szerződési feltételeknek azok tekintendők, amelyek a szerződést jellemző szolgáltatást határozzák meg. A 6/2013. pJE határozat 1. pontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződések jellegadó sajátossága többek között az, hogy e szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forint kölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait. Önmagában azonban az, hogy az árfolyamkockázat viselésének szabályai a főszolgáltatás körébe tartoznak, nem zárják ki ezen szerződési rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálatát, abban az esetben, ha e rendelkezések nem világosak, nem érthetőek - figyelemmel a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásokra is.

Vizsgálni szükséges tehát, hogy az adott konstrukció egyik lényegi eleme, az árfolyamkockázat fogyasztók általi viselése világos, érthető szerződési feltétel volt-e.

A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Ezt az általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén - ide nem értve a pénzügyi lízingszerződést - a jelenleg már nem hatályos 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. s-a akként konkretizálja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

E rendelkezéseken túlmenően alapvető jelentősége van az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletben kifejtett azon követelménynek, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés összes feltételének megismerésére (67. pont), és a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére (70. pont).

A fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az "általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó" (74. pont). Azt pedig, hogy az ekként értelmezett fogyasztó képes volt-e értékelni az árfolyam változás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit is az Európai Unió Bírósága által a különnemű árfolyamok alkalmazása kapcsán kifejtettek analóg alkalmazásával kell megítélni. E szerint ezt "a releváns ténybeli elemek összességére tekintettel" kell megállapítani, vagyis ebből a szempontból nem csak a szerződés tartalmának, szövegének van jelentősége, hanem a szerződéskötés során "közzétett reklámnak és tájékoztatásnak" is (74. pont). Az irányelv 4. cikk (1) bekezdése, valamint az azt átültető Ptk. 209. S (2) bekezdése szerint is egy szerződési feltétel tisztességtelenségének megítélésekor a szerződés megkötésére vezető minden körülményt - így a kapott tájékoztatást is - figyelembe kell venni.

Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető volt az "átlagos fogyasztó" mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. S (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani.

Amennyiben tehát a fogyasztó a jogszabály által előírt tájékoztatást megkapta, a kockázat feltáró nyilatkozatot aláírta, akkor azt - az ellenkező bizonyításáig - úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta számára világos és érthető volt, illetve annak kellett lennie.

A pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy a fogyasztó tájékoztatása ilyen módon megtörtént. Amennyiben azonban az árfolyamkockázat korlátlan viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan felismerhető, illetve érthető, fennállnak a szerződés tisztességtelensége megállapításának a feltételei.

Előfordulhatott ugyanis, hogy a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy az bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma). Ez a helyzet akkor, ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott.

Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi. A nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető, a fogyasztónak kell bizonyítania."


A Bíróság az indítványában hivatkozik:

C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik

25. cikk (2) A bíróság dönt
a) büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben;
b) a közigazgatási határozatok törvényességéről;
c) az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről;
d) a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról.
(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.

28. cikk - kizárólag az első mondat: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.


A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban Bszi.) releváns rendelkezéseiben foglaltan:
24. § (l) bekezdésének c) pontja: A Kúria a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
25. § A Kúria az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, joggyakorlat-elemzést folytat jogerősen befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé.
32. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha
a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, vagy
b) a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől.
40. § (4) A jogegységi határozat és a határozathozatalt mellőző végzés indokolása tartalmazza, hogy a jogegységi indítványt ki terjesztette elő, az indítvány mire irányult, és mely bírósági határozatokat érint. Ismerteti az elbírálandó elvi kérdésben kialakult eltérő álláspontokat, szükség esetén az indítvánnyal érintett bírósági határozatokban megállapított tényállás lényegét, helyt adó határozat esetében számot ad a rendelkező részben adott iránymutatás indokairól, a határozathozatalt mellőző végzés indokolása esetében annak okáról.


A bíróság Alkotmánybírósághoz fordulásának indokai:

A bíróság álláspontja szerint a PJE rendelkező részének 1. pontja és az e ponthoz tartozó indokolás sérti az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének első mondatát, mert tartalma szerint nem az igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem jogalkotás, az elbírálandó elvi kérdésre vonatkozó norma tartalmának módosítása jogértelmezés útján.

Az Alkotmánybíróság 1990 óta számos határozatában kifejtette a hatalmi ágak megosztásának elvére vonatkozó megállapításait. A 31/1990. (XII. 18.) AB határozatban az Alkotmánybíróság 10 elvi jelentőséggel mutatott rá, hogy a hatalmi ágak megosztásának elve a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti és működési alapelve.

Az 50/2003. (XI. 5.) AB határozat indokolásának értelmében: " ... az Alkotmány 2. S (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság követelménye ... az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint magában foglalja a tartalmi értelemben vett alkotmányosság egyik legfőbb kritériumát, a hatalommegosztás elvét. Ebből az elvből következik, hogy nincsen az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, s egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait. A hatalommegosztás elvéből ugyanakkor az is következik, hogy alkotmányos demokráciában nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom, s az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben."


A bíróságnak az a problémája, hogy a kölcsönszerződés semmis lehet:

A 2/2014. PJE a 6/2013. PJE fenti megállapításaihoz képest - hivatkozva az Európai Unió Bíróságának a C-26/13. számú ügyben tett megállapításaira - többlettartalomként rögzítette az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelensége vizsgálatának és megállapíthatóságának feltételeit, utóbbi esetben pedig azt, hogy a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.

A PJE indítvánnyal támadott rendelkező része és indokolása a főszolgáltatás körébe tartozó általános szerződési feltételt (egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt) érintően tartalmaz megállapításokat.

A PJE értelmében a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény által adott tájékoztatás, amennyiben a pénzügyi intézménynek felróható okból nem világos vagy nem érthető a fogyasztó számára, a szerződés részleges vagy teljes semmisségét eredményezheti. A fenti megállapítás szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy mi az alapja a tájékoztatás elégtelenségének. Az uniós - és ezáltal a magyar nemzeti - szabályozás értelmében az általános szerződési feltétel (egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel) tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett. A szerződési feltétel nem világos, nem érthető voltának tehát magából a feltételből, annak szövegéből és esetlegesen a szerződéskötéshez vezető körülményekből kell kiderülnie.

A PJE-ben foglalt ezen értelmezés a bíróság álláspontja szerint többlettartalommal ruházza fel a tisztességtelen szerződési feltétel (a tisztességtelenség vizsgálatának) törvényi meghatározását, ezáltal túllépi a jogértelmezés kereteit. Az indokolásban rögzített tényállás esetén ugyanis a(z írásban rögzített) szerződési feltétel tartalma világos és érthető (következésképpen a szerződési feltétel szövege megfelel a jogszabályoknak, nem tisztességtelen), azonban a pénzügyi intézmény által adott további (az indokolásból feltételezhetően szóbeli, vagy írásbeli, azonban sem a szerződési feltétel, sem a kockázatfeltáró nyilatkozat részét nem képező) tájékoztatás alapján megállapítható a tisztességtelenség, jogkövetkezményeként pedig a semmisség. Ezt támasztja alá, hogy a rendelkező rész "figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is" közbevetéséből kitűnően a tisztességtelenség megállapításához nem elegendő a szerződés szövegének vizsgálata, konjunktív feltétel a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás elégtelensége. A pénzügyi intézmény által adott tájékoztatásról utóbb, a szerződés megkötését követően derül ki, hogy nem megfelelő. A PJE támadott részei tartalmuk szerint nem a törvényi rendelkezéseket interpretálják, hanem új normát határoznak meg, lényegében a Ptk. 210. §-ának tartalmával egészítik ki a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdését azzal a különbséggel, hogy míg a tévedés, megtévesztés esetén a szerződési nyilatkozat - határidőhöz kötötten - megtámadható, a PJE a tényállás jogkövetkezményeként a semmisséget határozza meg.

Mivel a Hpt. fenti rendelkezése nem a tájékoztatás szerződéses rendelkezésben történő külön rögzítését, hanem kizárólag annak az ügyfél által aláírt egyoldalú nyilatkozatba foglalását írta elő a pénzügyi intézmények számára, a PJE a törvényi szabályozásban nem rögzített többletkövetelményt támaszt a pénzügyi intézménnyel szemben, ezáltal módosítva a jogszabályi tartalmat.

A bíróság a jogegységi határozat megállapításaihoz kötve van, az abban foglaltakat az egyedi ügy során alkalmaznia kell.

A PJE által előírt többletkövetelmény alkalmazása esetén a bíróságnak meg kell állapítania a szerződés semmisségét, amennyiben az általános szerződési feltételek (egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek) között nem található az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés, mely kötelezettséget a Hpt. nem írta elő, ezérta PJE egy, a jogszabály által elő sem írt kötelezettségnek nem megfelelő tartalmú (vagy nem is rögzített) szerződéses rendelkezés tartalmához fűzi a semmisséget, mint jogkövetkezményt.

A hatalmi ágak elválasztásának elvéből, és az ezt részleteiben meghatározó alaptörvényi rendelkezésekből következően a Kúria jogszabály (jogi norma) alkotására nem jogosult, a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, ezért a 212014. PJE 1. pontja és annak indokolása, amely tartalma alapján polgári jogalkotás, a bíróság álláspontja szerint az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseibe ütközik.


Hamarosan dönt az AB:

Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 24. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglaltan az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját.





a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott egyedi normakontroll (devizahitel)
Első irat érkezett: 2015.03.12

a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott egyedi normakontroll (devizahitel)
Első irat érkezett: 2015.03.11

a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja ellen benyújtott egyedi normakontroll (devizahitel)
Első irat érkezett: 2015.03.11





 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?