Amikor a bíróság szerint a tehéntej színe fekete

DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata  e-mail: lehmann@invitel.hu

==========================================================================

Ettől tartottam

       Hónapokkal ezelőtt úgy keresett fel egy fiatal házaspár kisgyermekükkel megbízást adni, hogy másnap elindulnak Londontól háromszáz kilométerre egy farmon munkát keresni, megkérdeztem tőlük, hogy tudnak-e angolul és mikor jönnek haza. Válaszuk az volt, hogy egyetlen szót sem tudnak angolul, de egyetlen kívánságuk az, hogy soha többé ezt az országot, ahol mindez megtörténhetett velük - ne lássák.

Vagy az elmúlt héten egy feleség elmondta, hogy néhány hónappal korábban felkereste ötven éves férjét a barátja, hogy itt van két repülőjegy Amerikába, csomagolj, holnap indulunk. Itt semmi értelme tovább maradni. És elmentek, soha többé nem jönnek haza. Egy szót sem tudtak angolul.

És sorolhatnám órákon keresztül a hasonló történeteket a reményt vesztett, hazát, otthont hátrahagyott emberekkel folytatott beszélgetésekről, és talán egy kicsit nekik is meg akartam mutatni azt a tömeges perindításaimmal, hogy tévednek, hiszen ez az ország, a mi hazánk nem olyan, mint amilyennek ők látják.

Bíztam abban, hogy létezik törvényes és elfogulatlan igazságszolgáltatás hazánkban, és amit a közhatalom gyakorlóinak erkölcstelensége miatt az ország elrontott, a bíróság előtt helyre lehet hozni.

Tudtam, éreztem azt, hogy az ország jelenlegi állapotában egyáltalán nem kizárt az, hogy a több millió embert törvénytelenül kifosztók rendkívüli befolyása miatt a bíróságok nem tudnak a törvénytelenségek útjába állni, ezért írtam korábban arról is, hogy akkor legalább kikényszerítem a bíróságokból azt, hogy olyan ítéletet hozzanak, mely szerint a tehéntej színe fekete.

De a remény hal meg utoljára. És az alábbi írásom után, valamint a mellékletben látható érdemi ítéleti indokolás után be kell látnom azt, hogy a Londontól háromszáz kilométerre vándorló házaspárnak van feltehetően igaza. Már nincs ellenvetésem.

Nem az a baj, hogy ilyen ítélet egy alkalommal megszületett. Istenem, a bírónak is lehet rossz napja.

A baj az, hogy ez az ítéletet hozó bíró az, akire a Fővárosi Törvényszékhez továbbított devizában nyilvántartott kölcsönszerződéssel kapcsolatos több száz peremnek közel a felét szignálják, és ő az, aki korábbi, de az alábbi perben megjelölt banktól eltérő bankkal szemben még két héttel ezelőtt elfogadható ítéletet hozott.

Aztán most nézzék meg ezt az ítéletet, és fellebbezésem alapján értékeljék azt.

-----------------------------

Ettől persze még nekem tenni kell a dolgom, de a hitem odavan.

Már elhiszem azt, hogy hasonló ítéletek után a peres eljárások csak arra lesznek jók, egyre több bíró állítja hasonló színvonalon azt, hogy márpedig hazánkban a tehéntej színe fekete.

És ha ezt nem akarjuk elhinni, akkor mehetünk világgá. Oda, ahol még a tehéntej színéről azt állítják, hogy fehér.

Siófokon 2013. április 1. napján.

Léhmann György

===========================

DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata  e-mail: lehmann@invitel.hu

==========================================================================

Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!

Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának

...G…………./2012/8. számú K………Z……… és tsa felpereseknek Erste Bank Hungary Zrt alperes elleni szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása és jár. ir. peres eljárásban hozott elsőfoku ítélet ellen már igazolt ügyvéd útján

f e l l e b b e z é s s e l

élünk és az iratoknak felterjesztése után kérjük elsőfokú ítéletet megváltoztatni akként, hogy T. Fővárosi Ítélőtábla kereseti kérelmünknek megfelelő ítéletet hozzon.

I n d o k o l á s :

Peres felek között 2007. május 2. napján megkötött kölcsönszerződésnek III. 5. pontjában írt alábbi szerződési feltételének érvénytelenségét kérelmeztük a perben előterjesztett kereseti kérelmünk szerint:

„A Bank a kölcsön ügyleti kamatlábát, késedelmi kamatát és a kezelési költséget az egyes ügyleti évek forduló napján jogosult egyoldalúan megváltoztatni.

A Bank a kamatnak az adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a jogszabályváltozás, a bankközi hitelkamatok, a jegybanki alapkamat, az állampapírok, illetve a pénzpiaci kamatok és hozamok alakulásának változásai, az infláció mértékének, a fogyasztási árindex, a Bank forrás- illetve hitelszámla vezetési költségeinek változása, a hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok, valamint likviditási, jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési, jogszabályi vagy egyéb előírások ezt szükségessé teszik.

Az ügylet kamatlába, késedelmi kamat mértékének az Adósra kedvezőtlen hatású módosításáról a Bank az adóst a kamat változása időpontját megelőző 15 nap azaz tizenötödik napig Hirdetmény útján értesíti.

Ezen túlmenően a kamat változásáról a Bank az adóst a módosítás hatályba lépését követően Hirdetményben értesíti.”

A perben becsatolt keresetlevél és előkészítő irat alapján kereseti kérelmünk jogalapját a Ptk. 205/A, 205/B, 209., 209/A., 1996. évi XCII. (Hpt.) 210. §, 18/1999. Korm. rend. 2. bek. d. pontja alapján jelöltük meg azzal, hogy a jogalkalmazás során eljáró bíróság vegye figyelembe a 2/2011. (XII. 12.) PK Vélemény, valamint 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény rendelkezéseit.

Továbbá hivatkoztunk a periratok szerint az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásaiban hozott alábbi ítéleti rendelkezésekre is.

C-472/10. számú ügy:

Rendelkező rész

A nemzeti szabályozás által kijelölt szervezet által a fogyasztók nevében közérdekből indított, jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban döntést hozó nemzeti bíróság feladata, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdése tekintetében értékelje a fogyasztói szerződések általános feltételei között szereplő olyan kikötés tisztességtelen jellegét, amelyben az eladó vagy szolgáltató a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak egyoldalú módosítását teszi lehetővé, anélkül azonban, hogy e költségek kiszámításának módját egyértelműen meghatározná, és anélkül, hogy e módosítás érvényes indokát megjelölné. Ezen értékelés keretében e bíróságnak a fogyasztói szerződésekben foglalt általános feltételek között – amelyeknek a vitatott kikötés részét alkotja – szereplő valamennyi kikötés, valamint a szóban forgó általános feltételekben előírtakat esetleg meghaladó jogokat és kötelezettségeket előíró

nemzeti szabályozás fényében azt kell megvizsgálnia, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változtatásának okait vagy módját egyértelműen és érthetően fogalmazták‑e meg, illetve – adott esetben – azt, hogy a fogyasztók jogosultak‑e a szerződés felmondására.

C-427/11. számú ügy:

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen.

Mindazonáltal a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint kötelezi a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságot arra, hogy a peres feleket tájékoztassa erről, és lehetőséget biztosítson számukra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírt eljárások szerint kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat.

2)      A nemzeti bíróságnak az általa elbírálandó igény alapjául szolgáló szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés céljából figyelembe kell vennie a szerződés minden egyéb feltételét.

================

Elsőfokú bíróság az ítélet meghozatala során az általunk hivatkozott jogszabályi előírásoknak, PK Véleményeknek, előzetes döntéshozatali eljárásban hozott Európai Bírósági ítéleteknek az alábbiak szerint nem tett eleget az ítélet indokolásában ismertetett alábbi – teljes körű – megállapításaira hivatkozással:

1./ „A Ptk. 205/B § 1. bekezdése értelmében az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásához elegendő megismerésük lehetővé tétele és a másik fél általi kifejezett vagy ráutaló magatartásával történő elfogadása, mely a perbeli szerződés VIII. 13. pontja szerint megtörtént, melyre tekintettel az Üzletszabályzat a szerződés rézévé vált, így a felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy aláírásuk hiányában az nem vált a szerződés részévé.”  (ítélet érdemi indokolása első mondata)

Tévedett az elsőfokú bíróság ezzel a megállapításával azért, mert megfeledkezett az általa hivatkozott Ptk. 205/B. § 2. bekezdésének a szerződés aláírásakor hatályos alábbi rendelkezéséről:

(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta.

Megfeledkezett arról, hogy a 2. bekezdésben irt törvényszöveg szerint nem minden általános szerződési feltétel lesz az 1. bekezdés szerint a szerződés része, hanem csak azok, melyek a szokásos szerződési gyakorlattól nem térnek el.

Szerintünk látta jól a 2. bekezdés rendelkezéseit eljáró bíróság, de azt is látta szerintünk, hogy mivel mindent lehet mondani arról a szerződési feltételről, hogy az alperesi bank az általa meghatározott szerződési feltételek alapján tetszése szerint változtathatja felperesi adós terheit növelve a kamatokat és kezelési költséget, csak azt nem, hogy szokásos szerződési gyakorlat a mindennapos életben – ezért inkább hallgatott a Ptk. 205/B. § 2. bekezdésben foglaltakról.

------------------------

Egyébként pedig arról is megfeledkezett a bírósági ítélet indokolásának idézett mondata, hogy elsősorban nem a Ptk. 205/B § most részletezett 2. bekezdése miatt vitattam azt, hogy a felperesek által alá nem írt alperes Üzletszabályzat  nem válhatott a kölcsönszerződés részévé, hanem ezzel kapcsolatosan a bíróság felé megküldött előkészítő iratban a következőket ismertettük:

„Ellenben az idézett törvényhely „kifejezésével” fogalommal nem foglalkozott a Kúria, azzal, hogy az esetben, amennyiben jogszabály szerződés megkötésére meghatározott alakiságot rendel, de az alakiság megsértésével kötnek szerződést, akkor az eredmény ugyanaz. Létre nem jött szerződésről beszélünk ez esetben is az alábbiak folytán:

„217. § (1) Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis.”

Nem vette vizsgálat tárgyává a Kúria azt körülményt, hogy a Hpt. – 1996. évi CXII. tv. – 210. § 1. bek-e az alábbiak szerint rendelkezik:

210. § (1) A pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet. Az írásban kötött szerződés egy eredeti példányát a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélnek átadni.

Pontosan úgy teszi kötelezővé az írásbeli alakot, mint ahogy az adásvételi szerződéseknél az alábbi rendelkezés:

„Ptk. 365. § (3) Ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.”

Illetve az utóbbi jogszabályhoz kapcsolódóan a XXV. PED az alábbiak szerint rendelkezik:

„III. Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés írásba foglaltnak akkor tekinthető, ha szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta.

Indokolás:

III. a) A Ptké. fentebb is említett 38. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az okiratot több példányban állítják ki, a szerződés akkor is érvényes, ha mindegyik fél csak a másiknak szánt példányt írja alá. E rendelkezés nem hagy kétséget aziránt, hogy az ilyen eset kivétel az alól a - kifejezetten ki nem mondott - általános szabály alól, hogy a szerződést tartalmazó okiratot mindkét félnek alá kell írnia ahhoz, hogy a szerződés írásba foglaltnak legyen tekinthető. A szerződés aláírása tehát az érvényesség alaki kelléke.

Semmi törvényes alapja nincs annak, hogy a Hpt. alapján megkövetelt írásbeliség megengedőbb legyen annál, mint amit a Ptk. megkövetel. Azaz a kölcsönszerződés érvényességéhez – helyesen létrejöttéhez – éppenugy szükséges a felek aláírása a kötelező írásbeliség folytán, mint az ingatlannak adásvételi szerződéséhez.

Sarkosan fogalmazott és határozott az alábbi döntvény az aláírás hiánya miatti írásbeliségi problémával kapcsolatosan:

BH2009. 118: Nem jön létre az ingatlan-adásvételi szerződés, ha a társaság nevében az együttes cégjegyzésre jogosultak közül csak az egyik szervezeti képviselője írja alá a szerződést és a másik képviselőnek a szerződés megkötéséről nem volt tudomása [1959. évi IV. törvény 205. §, 221. §, 365. §; 1997. évi CXLV. törvény 18. §].

Az adott tényállás mellett a Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy a perbeli előszerződés csak írásban volt megköthető, figyelemmel a Ptk. 365. § (3) bekezdésében, illetve a Ptk. 208. § (1) bekezdésében írtakra. A Legfelsőbb Bíróság, figyelemmel a perben hivatkozott Gfv. VI. 31.317/1996/8. számú határozatra utal arra is, hogy együttes cégjegyzési jog esetén csak egy cégjegyzésre jogosult (vagy kifelé annak minősülő személy) aláírásával szerződés nem jön létre. Az együttes cégjegyzési jog ugyanis azt jelenti, hogy az adott társaság nevében csak két, vagy - a társasági szerződés rendelkezései szerint - több cégjegyzésre jogosult együttes aláírásával jöhet létre érvényesen a szerződés. Az adott ügyben a tanúvallomásokból az állapítható meg, hogy a felperesnek az előszerződés megkötésekor a cégjegyzékben szereplő három ügyvezetője közül a II. r. beavatkozón kívüli másik két ügyvezetőnek az alperesekkel kötendő ügyletről nem volt tudomása, az előszerződés megkötésére irányuló akaratuk hiányzott. A szerződés - az előszerződés is - a Ptk. 205. § (1) bekezdése értelmében „a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.” Az adott tényállás mellett nem állapítható meg a felperes, annak együttes képviseletére, cégjegyzésére jogosultak részéről az ügyleti akarat. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetének megfelelően megállapította, hogy a per tárgyát adó szerződés nem jött létre.

Ezért is állítom azt, hogy az adósok által alá nem írt banki Üzletszabályzat esetében szóba sem kerülhet az, hogy ez az Üzletszabályzatnak nevezett okmány a Kölcsönszerződés része lehessen, illetve ebből a Kölcsönszerződéssel kapcsolatos jogok, vagy kötelezettségek keletkezzenek.

Egyébként pedig mindig így rendelkezett a magyar jogtudomány, így például az 1933. évben kiadott Magyar Magánjog Vázlata első része 139. oldalon a következők szerint fogalmaz:

         „Ahol a törvény az ügylet érvényességéhez okiratot kíván, ott elegendő, ha az okmányt a kötelezett          fél írja alá.”

----------------------

Összefoglalva tehát a periratban azt vitattam, hogy amennyiben a Hpt. 210. § 1. bekezdése szerint az alperesi bank kölcsönszerződést csak írásban köthet, míg az írásbeliséghez szükséges a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a fél aláírása is, ennek hiányában nem létező, létre nem jött szerződést tartalmaz csak az okmány, akkor miként lehetséges bármilyen körülmények között ismertetett, és felperesek által akár látott, akár nem látott Üzletszabályzatról felvetni azt, hogy az a kölcsönszerződés része.

Azaz a kérdés az, hogy miként lehetséges az, hogy ha a Hpt. 210. 1. bekezdés helyes értelmezése szerint a felek által aláírtan lehet csak kölcsönszerződést az alperesi banknak a felperessel megkötni, akkor ennek a szerződés részének mondott banki Üzletszabályzatra miért nem vonatkozik az a törvényi rendelkezés, ami a szerződés másik részére vonatkozik.

Mert ugye a bíróság és az alperesi bank szerint a szerződés két részből áll. Kölcsönszerződésből és Üzletszabályzatból, vagy Általános Szerződési Feltételnek nevezett több szerződéshez készített banki iratból.

Természetes válasz az, hogy sehogy. Ezt az alakisági problémát a bank nyilvánvalóan azért nézte el, mert sem a közjegyzők, sem a PSZÁF, sem egyetlen olyan szervezet nem vetette fel, akiknek ez kötelessége lett volna. Így alakulhatott ki az alperesi banknak is az az érzése, hogy ő nem szerződő fél, hanem állam az államban.

Ilyen körülmények között pedig számomra egyáltalán nem meglepő az, hogy az elsőfokú ítélet indokolása egy szóval sem említi a most részletezett alakisági problémát.

2./ „A felperesek egyoldalú szerződésmódosítás esetére biztosított felmondási jog hiányára történő hivatkozásával kapcsolatban a bíróság rámutat, hogy a szerződés létrejöttekor hatályos Üzletszabályzat 2.4. pontja alapján a  felpereseket megillette a felmondási jog. E körben utal arra is a bíróság, hogy a felmondási jog esetleges hiányával kapcsolatos érvénytelenségi okot a jogalkotó kiküszöbölte azzal, hogy a 2009. évi XIII. törvény 8. § 3. bekezdésével beiktatta a felmondás jogát biztosító – a 2009. évi XIII. törvény 20. § 6. bekezdése alapján a perbeli kölcsönszerződésre is alkalmazandó – Hpt. 210. § (5) bekezdését. A felmondás jogát tehát 2009. augusztus 1. napjától jogszabály biztosítja, ezét a felperesek felmondási jog hiányára történő hivatkozása – figyelemmel a Ptk. 205. § 2. bekezdésére is – alaptalan.”  (érdemi indokolás következő része)

Ezekkel a mondatokkal folytatta indokolását az elsőfokú bíróság tehát úgy, hogy az első mondatban megállapítja azt, hogy az előzőekben részletezett Üzletszabályzat rendelkezése szerint alaptalanul hivatkoztam arra, hogy az adósokat megillető felmondási jog hiányzik a szerződésből, majd a második mondatban már arról az eshetőségről ír az indokolás, hogy ha a felmondási jognak mégis hiánya lenne a bíróság által megjelölt helyen.

Szerintem el kellett volna dönteni a bíróságnak az általa megjelölt 2.4. pontban írtak pontos idézése mellett azt, hogy szerinte van hiánya, vagy nincs.

Szerintem el is döntötte a bíróság azt, hogy súlyos hiánya van az általa megjelölt helyen olvasható szövegnek a 2/2012.(XII.10.) PK Vélemény alábbi rendelkezésére tekintettel:

6. f) Az egyoldalú  szerződésmódosítás esetére – mivel az a fogyasztó  kötelezettségeire kihat – biztosítani szükséges a felmondás jogát. Ezt előírhatja maga a jogszabály is, ennek hiányában az általános szerződési feltételek között  indokolt rendezni: a módosítást hogyan kell a fogyasztó tudomására hozni, és mennyi idő áll a fogyasztó rendelkezésére ahhoz, hogy felmondási jogával éljen. E szerződési rendelkezések tisztességessége is vizsgálat tárgyát képezheti. Önmagában a felmondás jogának kikötése ugyanakkor nem teszi az egyoldalú szerződésmódosítást tisztességessé. A felmondási jog gyakorlásával együtt járó jogkövetkezmények – az egyösszegű visszafizetési kötelezettség, a hitelkiváltás magas tranzakciós költsége – miatt ugyanis az a fogyasztó számára gyakran nem jelent reális alternatívát a szerződésmódosítással szemben.

Szerintem látta jól az eljáró bíróság az említett 2.4. pont fogalmazásából azt, hogy alperesi bank mindent elkövetett azért, hogy még véletlenül sem fogalmazzon meg törvényes jogot tisztességesen, hanem valamiféle teljesíthetetlen és ily módon lehetetlen 8 vagy 15 napos, vagy azonnali határidővel követelőzőt a teljes fennálló tartozással kapcsolatosan az adósi felmondás feltételeként.

Nem maradt más hátra ezek után a bíróságnak, mint belekeveredni a 2007. május 2-án megkötött szerződéssel kapcsolatosan a 2009. augusztus 1. napjától hatályos 2009. évi XIII. törvény rendelkezéseibe csak azért, hogy valahogy az általa elhallgatott, Üzletszabályzatban tisztességtelenül biztosított felmondási jog problémáját valahogy megoldja.

Bár ne tette volna ezt a bíróság. Mert hiszen a bíróság tudja legjobban azt, hogy a 2010. december 31-ig hatályban lévő alábbi jogszabály szerint

1987. évi XI. törvény a jogalkotásról

12. § (1) A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.

(2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.

(4) A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni.

Az elsőfokú bíróság indokolása törvénysértésének nyilvánvalósága felveti a kérdést, hogy erre mi szükség volt. Mi szükség volt a bíróság által tudott ennek a jogszabálynak szándékos megsértésére csak azért, hogy ne kelljen a felperesi keresettel kapcsolatosan az alperes számára kedvezőtlen megállapítást tenni.

Hiszen a 2009. évi XIII. törvény hatálybalépésekor hatályban volt most idézett törvényhely

(2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

miatt az elsőfokú bíróság tényszerűen tudta azt, hogy semmi köze nem lehet az általa hivatkozott 2009 évi törvényi rendelkezéseknek a 2007-ben megkötött kölcsönszerződéshez, de a bíróság a fentiekben már részletezett sejtelmes utalások után mégis hivatkozott rá.

--------------------------

3./ „A bíróság megállapította azt is, hogy sem a keresettel támadott szerződéses kikötés, sem egyéb szerződéses kikötés nem zárja ki a felperesek javára történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, melyre tekintettel a felperesek 2/2012. (XII.10.) PK Véleményben megfogalmazott szimmetria elvének hiányára történő hivatkozása alaptalan. Nem támasztja alá a szimmetria elvének hiányát a felperesek által előadott azon tény is, hogy az alperes 2010. májusában 7,39 %-ról 6,59 %-ra csökkentette az ügylet kamat mértékét.

A fent kifejtettekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a felperesek perbeli szerződés III.4. pontja érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme alaptalan.”  (érdemi indokolás következő része)

Indokoltnak látom visszaidézni a kereseti kérelem szerint érvényteleníteni kért szerződési feltételt:

„A Bank a kölcsön ügyleti kamatlábát, késedelmi kamatát és a kezelési költséget az egyes ügyleti évek forduló napján jogosult egyoldalúan megváltoztatni.

A Bank a kamatnak az adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a jogszabályváltozás, a bankközi hitelkamatok, a jegybanki alapkamat, az állampapírok, illetve a pénzpiaci kamatok és hozamok alakulásának változásai, az infláció mértékének, a fogyasztási árindex, a Bank forrás- illetve hitelszámla vezetési költségeinek változása, a hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok, valamint likviditási, jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési, jogszabályi vagy egyéb előírások ezt szükségessé teszik.

Az ügylet kamatlába, késedelmi kamat mértékének az Adósra kedvezőtlen hatású módosításáról a Bank az adóst a kamat változása időpontját megelőző 15 nap azaz tizenötödik napig Hirdetmény útján értesíti.

Ezen túlmenően a kamat változásáról a Bank az adóst a módosítás hatályba lépését követően Hirdetményben értesíti.”

A bank által diktált ez a szerződési feltétel tehát négy bekezdésből áll.

Az első bekezdés szerint meghatározza azt, hogy a bank mikor jogosult egyoldalúan változtatni,

A második és harmadik bekezdésben az adósra kedvezőtlen változtatással kapcsolatos tesz ismertetést,

A negyedik bekezdésben az adósra kedvezőtlen változtatások értesítésével kapcsolatosan ismertet.

A 2/2012 (XII.10.) PK Vélemény pedig a „szimmetria” elvét a következőképpen határozza meg:

g) kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltétel változás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön (szimmetria elve).

Egy szó nem sok, de annyit sem írt a bank a szerződési feltételben a fogyasztó javára. Ez jól látható.

Ezek után csak azt nem lehet tudni, hogy mi késztette az elsőfokú bíróságot arra, hogy hamis tényt állítson ugyanezen szerződési feltételre tekintettel arra az állítására, hogy

„a felperesek 2/2012. (XII.10.) PK Véleményben megfogalmazott szimmetria elvének hiányára történő hivatkozása alaptalan”

És mi késztette arra bíróságot, hogy egyetlen szót se szóljon az ítélet indokolásában arról a kötelezettségéről amit a már idézett Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban minden hazai bíróság számára kötelezően a következők szerint határozott meg:

„nemzeti szabályozás fényében azt kell megvizsgálnia, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változtatásának okait vagy módját egyértelműen és érthetően fogalmazták‑e meg, illetve – adott esetben – azt, hogy a fogyasztók jogosultak‑e a szerződés felmondására.”

Mi késztette arra a bírót, hogy az egyoldalú szerződésmódosításnak alábbi szerződési feltételeit ne vizsgálja:

jogszabályváltozás,

a bankközi hitelkamatok,

a jegybanki alapkamat,

az állampapírok, illetve a pénzpiaci kamatok és hozamok alakulásának változásai,

az infláció mértékének,

a fogyasztási árindex,

a Bank forrás- illetve hitelszámla vezetési költségeinek változása,

a hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok,

likviditási, jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési,

jogszabályi vagy

egyéb előírások

Abból a szempontból, hogy ezt a vizsgálatot az Európai Bírósági ítélet az elsőfokú bíróság számára is előírta.

Azaz abból a szempontból, hogy ezek feltételek összességükben és egyenként egyértelműen és érthetően fogalmazták-e meg az adósok számára ellenőrizhető módon azt, hogy a kapcsolódó díjak változtatásának a szerződés megkötését követően mík az okai.

Egy szó nem sok, annyit nem ír erről az elsőfokú ítélet.

Siófokon 2013. április 1. napján.

                                                                       Tisztelettel:

képv.:

                                                                                                          K.     Z.     és tsa felperesek